Ma délelőtt picit felhősebb volt, de mondanom se kell, hogy ez legjobb idő a barnulásra. (Már aki egyáltalán fogékony ilyesmire.) Elmentünk “sappingolni”, mint ahogy ez itt szokás. Itt nincs egy darab pláza se. Ami viszont van az “plaza”. Vagyis olyasmi, mint mondjuk Törökbálinton az outlet center. Van egy bazinagy parkoló és körbe üzeltek. De persze ilyen lehet akár kettő is egymás mellett, onnantól kezdve az már 2 plaza. Világos ugye?

Szokott lenni valami nagy élelmiszer üzlet szerű, vagyis egy jó nagy abc és mellette főleg kisebb üzletek. Egyetlen egy hely emlékeztetett a mi plázáinkra, az egy hasonló kaliberű és kiszerelésű földszintes folyosó volt, persze gránit mindenhol.
Ja és légkondi. Azt itt nyomatják mindazállat. Utálom otthon is, de ami itt van az a netovább netovábbja. Kint van mondjuk 35 fok. Kinyílik az ajtó és megcsap a -10. Szerintem ez nem csak nem egészséges, de hülyeség is. Namind1… ők tudják. (Vagy megmondják nekik.)

Nade akkor plaza. Az a gáz, hogy mivel nincs ilyen komplett európai jellegű pláza, így pár dolog van csak egy helyen. A másik lehet, hogy épp 15 perc autókázásnyira van onnan, ha épp olyat akarsz vásárolni. Szóval ez így elég időigényes.
Most épp szezon végi kiárúsítások vannak. Vettem egy tök jó vékony, fekete kabátot. Átszámítva kb 6000 Huf. Otthon hasonló elegáns kaliber olyan 18-20 minimum. Aztán egy másik kevésbé sznobby helyen találtam egy ilyen térd alá érő nadrágot is, egész jó fazonnal (sorry nem tudom mi a fazon neve), erőteljes 18 dollár volt kedvezményekkel. Tehát 160-os dollárral számolva 3000 forint? Szóval ilyesmiket lehet kifogni itt. Otthon max női ruhákat szórják ennyiért.

Egyébként találkoztunk magyarokkal is. Doktor úr és neje. Az amerikai barátjuk/rokonuk köszönt ránk, aki egy kukkot nem tudott magyarul a szervuszon kívül. De azt megtudtuk, hogy ők már most negyedszerre vannak itt… egyéb infó nincs.

Siesta Key nagyon szép hely. Elég drága, pofás kis villák vannak ott és nagyon szép strand rész. Még életmentők és figyelő bódék is vannak, de a lényeg az a fehér, finom homok. Mármint por. Bár amilyen erős hullámzás volt ma, kóstoltam is.

Rájöttem pár nap után mi a furcsa nekem a nagy büdös amerikában. Nincs az utcán ember. Floridában ez valamennyire érthető a magas páratartalom és a 35-40 fok miatt, de itt mindenki az autójában ül.

Elmentünk valami nagyon tutti helyre reggel a sziget végén. Fenyős, pálmafás tengerpartos. A fáknál mókusok, a tengerparton mindenféle ottani madár, többnyire sirály.

Reggel már eleve valami 2 fajta hosszúlábú, hosszúnyakú kóricált itt a terasz előtt. Nem tudom pontosan mi ez de nagyon vicces dög. A képeken látszik is. Úgy megy, mint a Star Wars-ban a birodalmi lépegető, ugyanolyan megfontoltan, csak ennek 4 helyett kettő lába van.

A tenger érdekes. Sós nagyon, de a nyitott részen elég jó hullámok vannak rajta és nagyon meleg is. (Fázol, ha kijössz…) A fényképeken látható öblös részen viszont teljesen nyugodt.

Voltunk normális csak élelmiszer áruházban. Na ez már tutti volt. Itt már olyan, mint otthon csak még úgy 2-3 méterrel több a választék mindenből.
Maga a város egyébként érdekes. 2×2 sáv megvan mindenhol. Vannak szép házak meg minden, de néha az embernek az az érzése, hogy “ezt itt felejtették”.
Mondok példát. 2×2 sávos Avenue és rögtön a járda szélén van egy tornácos szokásos amcsi ház (fa építésű). Ezzel mi történt??? Ott volt ezer éve és építettek mellé egy főutat vagy mi?
Szóval ilyesmik.

KÉPEK-et felraktam Picasa webalbumba, sajnos még arra nem volt se időm se türelmem, se netem (ahol van normális asztal, ott nincs net..), hogy ide a blogba beszúrkáljak párat….de ami késik ….

http://picasaweb.google.hu/djrebirth/Florida08

Délelőtt 10 után vagyunk nemsokkal. Óje. Volt már amerikai álmom. De nem emlékszem mit álmodtam már. Viccet félre téve, nem tudom pontosan melyik része ez New York-nak de így fényes nappal azt tudom mondani, hogy azon kívül, hogy beülnek az autójukba elég igénytelenek nagyon sokmindenben. A parknak is van olyan része ami full dzsungel és virít a parlagfű (szerű izé). Itt is van olyan utca aminek a sarkán az aszfaltot felbontották aztán valami szurkos kavicsos izét öntöttek csak a helyére, hogy majd egyszer le lesz aszfaltozva. Egyébként ez a majd 1x dolog úgy illik mindenkire. Legalábbis itt ezen a részen. Nem kapkodnak el semmit. Meg van pár fura ember is. Boltba pl elég ritkán köszönnek, amikor bemennek. Telefon tényleg olyan mint filmekben amikor fordítják, “igen a xynal akarok beszélni…..” stbstb végén egy oké esetleg tenkjú és már le is van rakva. De pl a zebrán nem akarnak elütni. Még akkor se ha nekik már zöld van.

Reggel felkúsztam netre, mert még itt olyan 6 óra volt kb amikor felébredtem. Aztán később lementünk kajáért. Hát mit ne mondjak. Tegnap szebben nézett ki minden sötétben. Így azért nappal látszik, hogy elég koszos 1-2 helyen az utca, szétdobálva minden. A park tele kocogó “n típusú” (itt nem szabad négerezni) amerikai állampolgárokkal, meg úgy igazából mindenhol ők vannak. Nemmintha valami bajom lenne velük csak itt tényleg nem látni fehér embert túristákon kívül.

Reggel 9 előtt ne menj kajálni. Ez a jelszó. Maximum a fánkos kávés van nyitva meg a többi bolt, ahol árulják ezeket az édes szar sütiket meg a kávét. Behaladtunk normálisnak kinéző gyorskajáldába, kint voltak táblán milyen csirkéket hogyan sütnek. De hát közölték, hogy ez csak délbe van ebédre, most csak “reggeli” van. És ugyanez a Dunkin-ba is, merthogy ott is ki volt rakva 1-2 normálisabbnak kinéző szendvics, de nem…. az most nincs.

Végül találtunk egy ottani közért félét ahol kb ahogy sikerült, ilyen félmetro félcba jelleggel ki volt k.rva minden, ahogy jött. (de ez így szó szerint értendő) Találtam teljes kiörlésű szeletelt kenyeret ami még kinézett valahogy és nem is volt teljesen puha, meg mellé valami sonka szerűt normális vastagságban felszeletelve. Végül szállodába visszajöttünk reggelizni de mit ne mondjak… Azért a teljes kiörlésű lisztből készült, mindenféle magokkal teli kenyérnek is ez ez édes íze van és elég puha is. Én speciel nem igazán szeretem alapból se az édes pékárút, ha nem süteményről van szó.

Eddig ennyi, bár Florida fölött fekete felhők és villámlás van, a gép még egyelőre “scheduled”. Remélem így is marad. Otthon utazási ügynökség azt mondta (1 dollárért 3 percet lehet beszélni pl otthonra), hogy reklamáljuk meg majd otthon a Deltánál, mert valamit kellett volna adniuk. Meglátjuk.

Eddig ennyi …mára.

naszóval

Dél környékén elhagytuk a szállást és elindultunk a repülőtér felé. Hozzá kell tennem, hogy esett az eső és nem kevésbé mint tegnap, tehát érdekes volt ez a Cancelled dolog. Ők tudják.

JFK Terminal 3 & 2 (Delta Airlines)
A külső check in lobby az baromira nem olyan, mint Ferihegyen. Alapvetően mindenhol padlószőnyeg van és látszik, hogy nem új építésű az egész.
Namost, mivel a jegyünk megvolt ezért csak be kellett mennünk. Security check. Cipő is jött ám csomagokkal együtt bele a dobozba. Átröntgenezték, minden okés.

Bent hatalmas váróterem mind2 terminálban. Üzletek, kajáldák és baromi sok ember. Volt aki a földön aludt csomagja mellett. Kicsit olyan Tom Hanks feeling. Összesen azt hiszem olyan 30 gate van összesen a 2 terminálon.
Volt ott BK, Wendy’s meg valami egyéb kajáldák is. Duty free, tech bolt ÉS APPLE autómata! Betolod az összeget neki, kiválasztod mit szeretnél. Ipodok, ipod touch, airport express, 110 voltos táp. Hihetetlen. (Ja és bolti áron minden!)

Aztán nézegettük szépen monitorokat. 29-es gate-től ment a gép papírforma szerint. Ebből a monitoron már 26-os lett “On time”. Nagyszerű, időben megyünk! (Már amennyire …)
20 perc múlva már a tizenvalahányas gate. Aztán még 20 perc múlva már 4:30pm volt az indulási időpont megint másik gate-től. Hogyazajó…. de fél óra múlva már megint “On time” volt. Érdekesen működött a dolog, de jelentem sikeres volt az út.

A kapitány és a személyzet kicsit bohókás hangulatban volt. Kb röhögés közepette mondta el elején, hogy vele fogunk menni, érezzük jól magunkat, mindezt úgy kezdve, hogy “Hey folks!”
Nem is ragozom tovább, kaja nem volt most mert két és fél óra volt út összesen New York JFK-ről a Tampa Bay-i reptérre. Leszállás előtt elkeseredett hangon közölte, hogy “sorry guys our party is coming to over…”

Tampa-i reptér sokkal tetszetősebb. Itt is egyből átvonatoztunk egy megállót oda, ahol csomagokat fel lehet venni. Ujjak összetekeredve….reméljük a mi csomagjaink is megjöttek, merthogy ugye előző nap egyből feladtuk őket. Kimegyünk szalaghoz de csak nem akart jönni. Aztán a végén a Delta csomag információ előtt volt egy rakat bőrönd közt a 3 lefóliázott (s.k.) bőrönd. Valaki elhozta nekünk már előtte egy géppel. Autóbérlés intézve a Hertz-nél. Itt persze az emberre egy biztosítást rá akarnak tukmálni ami eddigi tapasztalatok szerint drágább, mint maga a bérleti díj. Köszöntük nem. Aztán irány a max 50 mérföldre lévő Sarasota.

Útközbe hol máshol állhattunk volna meg, mint egy McDonald’s-nél. (Vagyis mielőtt még töröm a madzsart egy Mekinél. Itt egy kicsit előjött belőlem a filmbuzi. Alapjáraton kezdtem a Quarter punder with cheese-zel. Tehát a sajtos negyedfontossal, ami Hollandiában Royal with cheese. Olyan mint egy tuningolt sajtburger de valahogy nem annyira mű. A folyékony dolgok úgy működnek, hogy adnak egy poharat és kint annyit csapolsz és abból, amennyi és ami jól esik. Hát mivel mással kezdtem volna amikor megakadt a szemem egy Dr. kezdetű valamin, minthogy “a nevem Forrest, Forrest Gump”…bezony! Dr. Pepper üdítőt ittam! Fura íze van, olyan szilva szerű izé. Azt hiszem ez a jó szó rá igen.

Vissza autóba, Sarasota-ban a család egyik kedves barátjához mentünk. Szeretnék én 84 évesen ilyen állapotban lenni meg AUTÓT VEZETNI!! Merthogy hótt lazán beült a Honda-ba és belelépett a gázba.

A szállás baromi jó. Sajnos lent van a parton egyből. Elég nagy a páratartalom is, lengedezik a szél és hát saaajnos van vagy 30 fok. Komolyra fordítva a szót nekem bejön ez az itteni klíma. Most itt ülök a földszintes apartmanunk szúnyoghálós teraszán, amikor írom ezeket a sorokat. Háttérben tenger hullámzás hallható, meg még valami tücskök színesítik a hangképet. Egészen más környék, mint a reptér mellett ami volt.

Amúgy baziszéles utak vannak itt is mindenhol. Az autópálya is volt vagy 4 sávos alapból. Elég meglepő, amikor az ember rákanyarodik és megnézi, hogy akkor most mi és hol is és merre. Helyismeret kb 0-val mindenféle bolyongás nélkül eljutottunk Tampa-ból Sarasota-ba…egy térkép mindig jó ha van az embernél.

Előbb arra gondoltam átmegyek jóemberhez az office-ba és megkérdezem a wifi-hez a jelszót, mert itt kódolva van. Office hours 9am-10pm. Na akkor majd holnap. Erre most itt kint ülök és jön zsaru, mászkál udvarban. Idejön a szúnyoghálóhoz. “Excuse me! Have you seen a guy here? With a short hair?” ….hmm….hmmhmm….Aztán mondtam neki volt itt egy arc, telefonált de vendég lesz biztosan. (Múlthét pénteken voltam fodrásznál…
Jó mi?

Nos, azt hiszem legjobb ha ide írom. Képek is lesznek, de egyelőre picit érdekes a helyzet….erről bővebben később. Egyébként most este 10 óra van, 13:15-kor indult Ferenc-hegyről a gép úgyhogy ez akár hibátlan is lehetne …ne

Délelőtt 10-kor indulás (előtte való este csomagolás, fóliázás….sűrű “merakikitalálta”-zás . Kint megy minden mint a karikacsapás (életembe nem próbáltam még azt amúgy) és szép lassan beszállunk gépbe. Ha jól emlékszem 767-es Boing volt, Delta járat. A Malév több mint 3 kilóval kért volna többet ugyanazért a 3 jegyért, tehát eléggé megfontolandó az ember hol veszi. Mellettem lévő széken egy kicsit olyan lengyel beütéső faszi ült, valahol félúton volt a Tigris (tudjátok az ex?boxoló) és Blaus papa között. Utóbbira inkább az arca emlékeztetett de volt rajta még vagy 40 kiló. Szóval olyan furán tudtuk összeegyeztetni kinek hol lesz a válla az eco class-os, nem túl tágas üléseken. Egyébként aki még nem repült ilyesmi géppel, teljesen túrista busz feeling, kicsit nagyobb darabok az ülések és magasabban megy…. ja és nincs pisiszünet.

Ülünk a gépen, a gép repül, a kaja jön. Valami spenót levéllel díszített sajtos tésztát ettem. Nem is volt rossz. Volt még mellé tiramisu meg saláta meg 1-2 kiegészítő. Letoltam egy whiskey kólát is mert miért ne ha már ingyen van….végülis magyarok vagyunk vagy mi.
Alvás, zenehallgatás, kiolvastam még egy könyvet is. Az író nem jut eszembe, nem is magyar de az a címe, hogy Illúziók nélkül. Érdekes könyv, valahol félúton a mentálhigiéniás és a taoista tanítások között. De ez egy külön post lenne …

Szóval kaja round 2. “Pizza és karamellás sütemény”
Pizza témával idén is hadilábon állok. Év elején meg vizsgaidőszakba becsúszott pár rendelés otthon szóval jókis fehérliszttől szép hasa tud nőni embernek….de amit emellé műveltem az az igazi gasztromazohisták rémálma. Megdöntöm a mennyire lehet szar pizzát enni rekordot. Kezdődött Kaposváron, ahol Dani haverommal olyan pizzát sikerült enni, amit a Borároson az aluljáróban árult melegszendvics szerű izé beelőz. Aztán most Inpynél ettünk vmelyik héten jókis wellness meg kondi után egy Lidl mirelit pizzát. (mondjuk ez meglepően jó volt az árához képest)
DE EZ?? Tészta, valami kis ketchupmaradvány és keményfossá sűlt/száradt sajt a tetején. Hát bűn rossz volt. A karamellás sütemény amúgy egy darab becsomagolt karamellás keksz volt.

Gépről sokat nem lehetett látni sajna mert tiszta tej volt minden. De láttam pl, hogy Hollandia partjainál a tengeren szélmalmok vannak! (Ez még a whiskey előtt volt nyugi! Aztán láttam Anglia partjait, Írország csücskét, Kanada északi részéből picit.

Szépen lassan elment az idő, készülődünk leszálláshoz New York-ban a J.F. Kennedy repülőtéren. Kicsit esett az eső, csávó lerakta egy kis földhözvágással. Ennél lejjebb nem tudta volna.
Vártunk vagy 20 percet mert fullon volt a terminál, aztán begurultunk és kiszállhattunk.
Passport control címen beállították az egész gépet olyan 5-8 sorba. Hihetetlen, hogy milyen undorral vizsgálják végig az ember útlevelét. Amúgy sok a fekete, nagyon. Repülőtér is tele volt, nem is emlékszem fehér személyzetre. Egy távolkeleti srác volt hotel foglalós pultnál. Jahogy szobafoglalás? Mivan? Nem úgy volt, hogy megyünk 2 órával később tovább Tampa Bay-re egy másik géppel??!?!?!

Dehogynem. Így volt! Aztán odamentünk a Delta belföldi járatokhoz és szép piros “cancelled” világított mellette. Kérdezem faszit, hogy ez mi meg mégis akkor mi a halál fenét csináljunk és meddig. Teljes nyugodtsággal mondta, hogy “It means that you are not going.”. Jaaa….akkor oké….azt hittem félreértettem. (diszkrét “onyádat” smiley)

Pultnál a szintén fekete (egyébként helyes) csajt kérdezem mi a pálya, ráér e…mármint foglalkozni velünk. Felcímkézte csomagokat újra és közölte, hogy akkor holnap délután (11-én) 2:55PM az indulási időpont. Ezidőtájt olyan ottani idő szerint délután 5-6 között volt aug 10-én. Tehát azt a több mint fél napot kéne valahogy eltölteni. Hihi….egyből rá is kérdeztem akkor hol adják a papírt, hogy kapunk szobát és ellátást. Így járás tipikus esete!!! Sajnos időjárási problémák miatt nem tudnak felelősséget vállalni ilyesmire. Hát jó. Akkor foglalunk a reptéren szállást. Az előzőnél is még szimpatikusabb fekete csajszival lefoglaltattam egy (két) szobát.
Hogyan jutunk a terminálról oda? (lesz kép) Mini vasúton.

Onnan pedig minibusszal. Kb úgy kell elképzelni ezt is, mint otthon Vecsést, csak itt New York külvárosnak hívják, otthon meg Vecsésnek. Beáll egy olyan jó 20-30 személyes busz, kipattan nagydarab fekete csávó vicces stílusban adva elő magát. “Remember your driver!” a jelszó. (Tehát gyakorlatilag körmönfont jelzés, hogy borravalót lehetne előkészíteni.) De amúgy vicces arc volt. Nekünk nem volt csomag, mert feladtunk mindent de amit ott leművelt a pakkokkal…. hát jobb is, hogy nem került a kezei közé

Hotelbe saaaaajnos nem volt kétágyas szoba ezért két szobát kaptunk (igaz rendesen megfizettük az árát annak). Most itt fekszem, ebbe a szobába van 2 francia ágy és egy pótágy, egy íróasztal és egy tv, amiből valami gamepad lóg ki.

Elmentünk kajálni mert baromi éhesek lettünk így este 8-9 körül ami otthon hajnali 3 körül van valahogy. Sorházak egymás szájában, alacsony kerítés, nagy autók, széles utak, benzingőz és hatalmas park! Ez van itt a környéken például. Amúgy ez tényleg a legkülebb külváros. Fehér embert pl nem igazán láttunk az utcán kivéve egy házaspárt akik a rotival huzatták a gyerekeket ilyen műanyag dzsipben.
Sok a fekete, van indiai és arab is. Nade ott tartottam, hogy elmentünk enni valamit. Kb már nem láttam ki a fejemből, olyan éhes voltam. Találtunk benzinkutat, aztán mégegyet. Aztán valami nagyobb kereszteződésnél az iskolától nemmessze (ezt onnan lehet tudni mert az az egyetlen kőből készült ház) volt egy pár kajálda. De nem ám a beülünk megesszük stb. Olyan egy darab se. Olyan volt, hogy be tudsz állni a fedett részre és mintha bankfiók lenne plexivel elválasztva kikéred mit akarsz, elcsomagolják és helo.
Vettünk rántott csirkefalatokat, krumplit meg én ettem egy csirkeburgert. És mindezt hol? Úgy van! A parkban! Tisztára mint otthon. Egészen pontosan a 150. és a nemtommelyik utca sarkánál.

Szóval a lényeg, hogy ez így nem jött ki jól. Innen olyan jó 50 kilóméterre van NYC azon része amit érdemes lenne megnézni, de azért a “vecsési” részt láttuk. Lehet, hogy nem is volt valami biztonságos ott mászkálni de nem tűnt balhés környéknek.

Még valami érdekesség, a telefon. Vettem egy 5 (tehát öt) dolláros kártyát (amit öt dollárért árulnak) és mind az öt dollár ebből lebeszélhető. Ezt csak azért írom ilyen részletesen, mert találékony nép ez a magyar. Felhívtam Floridában az ismerőst aki várt volna minket és közölte a gép, hogy még 3 óra 20 percet beszélhetek nagyjából.

Benéztem még egy tipikus “Zőcséges” vagy “Nonstop” jellegű boltba vízért. 2 dollár egy üveg víz. Egy csomag ilyen csokidarabokkal teli puha keksz szerű 4,5. Szóval azt mondhassjuk a telefont leszámítva szolgáltatások és kaja az drága.

Most meg még csak este 11 van. Otthon ez reggel 5.
Úgyhogy egyelőre ennyi. Voltam is New York-ba meg nem is. Na majd 1x … (képeket majd berakom csak ma már lusta vagyok meg mindjárt elalszom)

Lent voltam egy pár napot (egészen pontosan ~hármat) Kaposváron, a Kaposvári-, a Debreceni- és a Corvinus Egyetem által közösen ápolt hagyományok szerint megrendezett workshop szerűn. A beharangozóban egy 40 fős hepaj volt behírdetve mindenféle földi jóval, úgyhogy amikor előtte 2 héttel jelentkeztem illetékesnél kicsit csodálkoztam amikor a pesti 7 fő után azt mondta nincs hely. Fakkmíraning, nem erről volt szó, hogy lehet ez …és hasonlók. Aztán vki visszamondta így mégis lett hely.

Ehhez képest akkor mi volt? Na majd a továbbiakból kiderül!
Vasárnap DU (remélem már mindenki tudja időben vonatoztam lefele. Gugli maps-en és Earth-ön megvizsgáltam a célvárost, hogy semmiképp se tévedjek el. Amit nem vizsgáltam és nem is tudtam volna az az, hogy ha én Kaposvárra megyek IC-vel akkor Dombóváron át kell szállnom. Ezt kérdésemre a kalaúz is megerősítette, viszont ennél több infóval nem tudott szolgálni. Nagyjából 21:45-re értünk Dombóvárra, full sötétben….szóval egy nénitől bekértem az infókat, hogy mégis hol a jóistenbe és mire kell itt átszállni. Kaposvári lévén ő tudta, hogy az alig látszódó mini vonatra kell felszállni, majd azzal zötykölődtem egy órát még.

Kaposvár, vasárnap éste 11 óra. Busz nincs már. Taxi van…..pályaudvar mellett csaj&sráctól kaptam egy telószámot….taxi hív….igen és erre névre ide és ide. Oké. 5 perc múlva jön egy verda, fiatal ~30 szőke “dizsis” stílusú taxis csaj.
“Szia! XY névre jöttél?”
“Mittudomén…..azt mondták ide…..ülj be elviszlek!”
Mindezt abban a stílusban, mint ahogy régi kedvenc lemezboltom nem legkedvencebb eladója szokta. (nevet nem mondok…..)
Szóval 5-5,5 km 800 ft…..Pesten ez 2000 szóval belefér.

Kaposvári Egyetem egy full új épület, pestiek megirigyelnék illetve irigyelték is. Lássuk kollégiumot illetve a szállást. Első meglepetés…. vadiúj 2 ágyas szobák. Ruhásszekrény, könyvesszekrény, külön zuhanyzó/mosdó és wc, hűtő és internetkapcsolat (67Mbyte/20Mbyte BIX-re). Második meglepetés pedig az volt, hogy a 2 pesti tanárom (ebből egyik ilyen 30 max) full kész volt már……persze náluk a csakasör, csakabor vonal megy. Elméleti vonalon kifejtésre került, hogy ők baromira utálják a tüctüc zenét és természetesen az is igazolódott, hogy halvány lila fingjuk nincs arról, hogy miről beszélnek, de mivel ők Phd-sek (vagy voltak) ezért stabil véleményük (ellenszenvük…stb) van a témával kapcsolatban. Oké….ez nem az én bajom.

Első nap SPSS-be értékeltük ki a városokban kitöltött kérdőíveket, amik adózással kapcsolatosak voltak lévén az idei Kaktusz vizsgálati célja az adómorállal kapcsolatos társadalmi helyzet felmérése. Szóval egyetemi laptopokat (!) kaptunk a munkához és azzal próbáltuk megoldani a tuttit. Délután pedig az egyes csoportok egy egy kiugró személyisége prezentálta a nekik jutó rész eredményeit. Nagyon jók voltak visszajelzések. Este kis italozgatás közben egy ottani tanár elmondta, hogy “Te Zsolti, kurva jó volt, csak a stílusodon változtass, mert picit lassú volt és majdnem elaludtam.” Ezt én abszolút pozitívnak ítéltem, mert nagyjából fingom nem volt a részletes eredményről (nem én írtam… félszer elolvastam) és ha úgy látszott, hogy tudom miről van szó csak lassú akkor oké.

Bementünk este még Kaposvárra. Fő utca szép…szökőkút, szép épületek, de az az igazság, hogy aki járt már ilyen vidéki városban annak sok újat nem nyújtott. Ettünk Dani haverommal egy pizzát is a Szicília nevű helyen, ahonnan szállítanak is ki. Meglepő volt, hogy a minősége a Tesco-s mirelit pizzáéval vetekedett.

Másnap , kedden próbáltuk leküzdeni az előző esti bejuttatott folyadékból visszamaradó hatásokat, majd napközben megint munka egy új rövidebb kérdőív és egy hosszabb összeállítása.

Nade akkor az eredmény:
Az első kérdőívek alapján magyarországon a társadalom tudatos adócsaló! Tisztában van azzal, hogy ez illegális, de ennek ellenére teljesen természetesen csal adót.
Meglepő még, hogy társadalmi szinten nem tudatosult, hogy az állam mi vagyunk. Tehát a legtöbb válaszadó azt jelölte, hogy az adócsalás az államot károsítja és nem a társadalmat. Én azt mondom valószínű azért lehet ez, mert azzal is tisztában van, hogy az állami újraelosztás baromira nem hatékony (és…..hátő…..elcsorog a befizetett pénz), ezért egyszerűbbnek ítéli ha nem visszakapja valamilyen szolgáltatás formájában, hanem be se fizeti. Persze ez nem követendő példa.

Összességében én azt vártam többen leszünk, nagyobb lesz a dolog…és picit szervezettebb de végülis ha úgy nézzük az életre nevelés jegyében “találd ki magad” jelleggel, rávezető stílusban sikerült abszolválni ezt a pár napot.
Egynek jó volt…. ha valaki a véletlen folytán ezt olvasná a jövőre megrendezett Kaktuszra pályázók közül akkor azt ajánlom ne hagyja ki, ilyen is kell.

Kezdem a végén:
Kezdődik vizsgaidőszak GRRRRRR….

Tegnap voltunk megint Showder klub felvételen, óriási volt.
Volt Bödöcs Tibi, Kőhalmi Zoli, Kiss Ádám, Trabarna, Litkai Gergő… azt hiszem ezek a nevek magukért beszélnek
Toltak pár régebbi poént is a portfóliójukból de azért így élőbe hallani mégis jobb……meg hát volt amit updatelek is picit

Reb.hu fejlesztés…
Nem értek php-hoz. Tanultam eddig egyetemen javascriptet és java programozást… hogy ebből mi maradt meg, arra most nem térnék ki.

Csináltam a héten egy statrendszert, ami a letöltős php-ból indítja a meghívott file nevével a folyamatot és generál egy logot, hogy ilyen és ilyen file hányszor volt letöltve. Ehhez csináltam még egy stat oldalt ahol kilistázza …el nem hinné senki… melyik file hányszor volt letöltve és mikor történt ez utoljára.
Aztán megcsináltam még a zenés oldalon, amit már régen is szerettem volna nevezetesen, hogy a képeknél most már megjeleníti a kiválasztott adáshoz tartozó képet ha ráállunk. Ha nem DU tracklist (egyébként már sztem több, mint fél éve menetrend szerűen elfelejtem kirakni a live tracklisteket… nemmintha olyan sok lenne) szóval ha nem DU tl, akkor a műsorok előtti fekete DU képemet rakja be. Ha meg még nem választottunk ki semmit akkor a hangulatot fokozván random nyomja ki a DU epizódok képeit.
Tök jó látni, hogy működik….főleg így, hogy nem értek hozzá

Azt hiszem a cím önmagáért beszél. Kicsit belegondoltam és azt hiszem 10 éve lehet, hogy elkezdtem trance zenét hallgatni, aztán később … de hát ezt biztos úgyis tudjátok. Gondoltam egy bejegyzés erejéig írok valamiféle számadást. Kezdjük az elején?

Az eleje? Német, trance szerű klubzene. Kai Tracid és a német Viva tv hírességei és valamilyen válogatáscdről megvolt a Silence is még origi verzióban. Aztán Paul van Dyk, és Paul Oakenfold! A két Paul, akiktől igazán indult az én trance-em. Emlékszem még Juliusszal odáig voltunk, hogy sikerült a jó kis 56k-s modemmel levakarni a Paul van Dyk szetteket. Nagyon jók voltak. Én nagyon szerettem mellette Oakie-t is, a ‘99-es év volt nálam az ő karrierjének csúcsa. Teljesen más hangzás, sokkal houseosabb, break elemekkel, kicsit elvontabb talán de nagyon tetszett, talán pont emiatt.

2000 nyarán jutottam el első igazi trance bulimra. Paul van Dyk a szigeten. Most így belegondolva még 18 se voltam. Atom nagy buli volt, főleg azért mert végre láthattam illetve hallhattam élőben nagy kedvencemet.
Ha fázisokra osztanánk 2000 ősze fele következett a második fázis, Tiesto. Egy internetes haveromtól szereztem be az addigi szinte összes mixcdt és liveszettet. Idő közbe már kacsintgattam Ferry Corsten és Armin felé is de a kedvenc egyértelműen Tiesto volt. Az ő hangzása picit más volt és valljuk be nem egyszerű feldolgozni egyszerre ennyi újat, ez a vonal ragadott meg és hát volt is mit feldolgozni. A Magik sorozat, Summerbreeze, In Search Of Sunrise, Forbidden Paradise, Space Age és a Lost Treasures. Egytől egyig többször végighallgattam mindegyiket. Melyik volt a kedvenc? Mindegyik! Talán a Space Age és a Lost Treasures vonala picit keményebb, techesebb hangzása nem jött át annyira.
Harmadik fázis? Talán ez inkább hozzám fűződik és nem a fent említett urakhoz. Teljesen belemerültem a dologba. Örökké mixeltem, szinte fejből vágtam a nótákat már az alapjából is. Most meg örülök, ha azt tudom mit játszottam múlthéten (vicc… . Természetesen az általam játszott bedroom szettek vonala a fent említett úriemberekhez igazodtak leginkább. A harmadik fázis egyre több Tiesto, egyre kevesebb Oakenfold és PvD, bár az utóbbi Paul videofelvételeit a legnagyobb rajongással nézegettem mindig.

2002 november, életem első Tiesto-s bulija a Flörtben. Azt hiszem ez az a buli amire a legszívesebben emlékszem vissza, hihetetlen hangulata volt. Ha emlékeim nem csalnak ebben az évben készítettem a Story of Sunset’s Chill című mixlemezt, amit Dexter mai napig őriz (már csak ezért is megérte) és bár címe elég megtévesztő de house és trance nóták képezték a tracklist java részét. Számtalanszor gondolkodtam már a második részen, de eddig úgy néz ki nem jött el az ideje.

2003. Nem is tudom így hirtelen. Az teljesen tiszta, hogy az egyik legnagyobb Tiesto rajongó voltam. Voltunk Homeban is bulizni valamikor április környékén. Nagyon jól sikerült ez is és akkor voltam először a klubban is. Legvadabb álmaimban tudtam csak elképzelni, hogy majd ugyanazok a falak közt valaha, talán csak 1x én is csinálhatok valami hasonlót. (Sose mondd, hogy soha!) Ebben az évben kezdtem el cuccozni is és ezt most gyorsan kimagyarázva arról van szó, hogy a számítógépes mixelésről áttértem a keverőn és cdjátszókon valóra. Megterveztem az itthoni saját kis pultot, levágattam fát, lematricáztam… nagyon profi lett, mai napig használom.
Azt hiszem ebben az évben ismerkedtem meg jobban Jast-tal és Christian Slater-rel is. Mindkettőjükkel interneten. Eléggé hasonló cipőben jártunk. Ja és voltam életem első Oakenfold buliján is, friss egyetemistaként.

2004. Rádióműsorom lett! A néhai Radio Flash-en ment minden vasárnap este 8 órától (a szokások híve vagyok) műsorom először DanceFlash (ez volt akkor egyetlen tánczenei adás) majd EBW Sessions címmel. (Electric BrainWash)
Emlékszem valamikor május-június környéke lehetett amikor magyarország hivatalos, 2. legjobb trance dj-jével volt alkalmam találkozni. Az Örsre vittem neki pár bakelitet bizniszelni. Igen, ő Inpieces volt. Egy barátság kezdete.
Túl sok bulira nem emlékszem ebből az időből, de amire igen az Oakenfold és Tiesto nevéhez fűződik. Oakenfold Complex-ben volt és elég elcseszett egy buli volt az. Bombát kerestek, így mi kint áztunk Slaterékkel az esőben egy jó órán át. Tiesto-nál Dokk és Events Hall a kulcsszó. De egyből eszembe is jut, hogy ebben az évben ismertem meg Dextert és Blazt is, amikor a tiesto.hu project indult. Sose gondoltam volna, hogy később idáig “fajulnak” a dolgok. Szóval Dokkos buli emlékei még most is megvannak, akkor találkoztam személyesen először Tiesto-val és Shane54-el…vagyis hát Előddel. Slaterékkel, Juliusszal buliztunk és mint később a fotókról kiderült (Dorina mutatta), ott volt pár tiesto fórumus, tt fórumos vagy egyszerűbben csak “fórumos” arc is. Ki volt még ott? Inpy és ezt nem hiszitek el de Kuti Zoli is! Őt egyébként nem emlékszem pontosan mikor és hol láttam először de úgy 2003-4 környékén ismerkedtünk meg egymással.
Mi történt még 2004-ben? Életem első nyilvános, nagy fellépése a Citadella Klub panoráma termében. A pultban a keverő tetejénél végig ott volt egy plüssblöki, amit valakitől kaptam. Bár ez akkortájt nem volt ilyen szép emlék de megígértette velem, hogy elviszem kabalának, én meg megígértem… innentől kezdve azt hiszem világos. Óhhh Mr Inpieces és “ő meg a haverom” Lagunary is eljött megnézni. Ott volt még Dexter is és valaki akit most nem szeretnék megnevezni. Akkor találkoztam először Wick Silverrel, akit én csak a magyar trance keresztapjának tituláltam, Fábiánnal és Gabriel Millerrel is. Élmény volt.
Ja és a vonal meg a trance úgy egyébként? Hát őszintén szólva kezdtem elmenni egy picit Arminék felé, de a legnagyobb favorit még mindig Tiesto volt stíluson belül. Nóták amiket játszottam valamiféle holland, angol, német esszenciát képviseltek. Feltűnt a porondon (legalábbis az enyémen) Markus Schulz is.

2005 hűű. Na ez már a lecsóba csapás éve volt! Igaz még lecsó nem volt de hát ha hülyén is nézett ki mi azért úgy csapkodtuk a tányért mintha lett volna benne. A Midnight Journey sorozat legjobb éve. Az első buli valamikor tavasszal volt. Jast, Dani (a Zajos), Soliquid és én is játszottam rajta a Club 11-ben. Egész sokan el is jöttek a 10 főhöz képest amit vártunk. Amire legjobban emlékszek, hogy Zotyó a ketrecben táncolt.
Zenei vonal? Hm, picit proggys de leginkább trance. A Markus Schulz féle vonal nagyon megfogott akkoriban. (ki hinné? A rádióműsorom ment ezidő alatt is.
ISOS a Palaceban és Niklas Harding buli, ennyit mondok, aki ott volt tudja milyen volt! Nyáron aztán haladtunk a hangulatos kis TS bulikra Mosquito-ba, ahol Slater, Előd és Inpy is zenélt 1-1 alkalommal. Szeretem az ilyen open air jellegű dolgokat. Ősszel megrendeztük a második Midnight Journey bulit is. “Szpesziális” alkalomról volt szó, ugyanis a szülinapi bulim volt, ami a divatot keményen megvetve pontosan a szülinapomra esett. Akkor ismertem meg a kölcsön cdjátszói révén Atisht. Külön kaland volt mert ahogy elkezdtem játszani cdjátszók behaltak lemezeimmel. Szerencsére “juhúú” Tomika, akit szintén akkor ismertem meg hozott nekünk barátságosabb darabokat. A buli szintén örök élmény volt. Akkoriban kezdtem el tanulmányozni az Ableton Live-ot is és már készítettem is egy intros mashupot a party-ra. Az ősz folyamán zenéltem még TS bulin a White House-ban és PDR-en is, a Cha Cha Cha-ban.
A 2005-ös évben az e-re a Blade klubbos bulik tették fel a pontot, nem is egyet. Tiesto VIP bulin zenélhettünk ha csak egy rövidet is Inpyvel. Akkor jöttem rá Blaz révén, hogy egy egy ilyen klubbal mennyi macera van és jó ha a buli kezdete előtt 10 nanomásodperccel rendbe van minden. Aztán pedig Markus Schulz a Blade-ben! Hát ez ütött. Inpyvel utána játszottunk az általunk nagyon utált b2b formációban. Előtte pedig jó szokásomhoz híven fent a kanapén meditáltam kicsit, amit nagyon sokan alvásnak hisznek. Most lehull a lepel erről is. Soha nem aludtam még bulin! Pihenni próbálok a lehető legmélyebben és kicsit koncentrálni. Ha az ember alszik egyet gig előtt az nagyon más tud lenni, mintha a “napiszar” után még elmegy valahova zenélni. Tuningszerekkel meg ugye nem élek.
Mi maradt ki? ETN.fm! Szeptembertől havi mixem volt az ETN-en a SundaySoundScapes nevű adásban. Elődnek volt még akkoriban ott műsora magyarok közül. Talán az egyik legfontosabb ide a végére maradt, megalakult a TranceTream.FM! Valamikor úgy emlékszem késő ősz folyamán. És ezzel párhuzamosan behalt a Radio Flash. Szilveszter előtt még tartottuk egy elég zártkörű rádiós bulit is, itt ismerkedtem össze pár emberrel akiket még nem is láttam de rádiós dj-k voltak. Pl azt hiszem Fairy, akiről kiderült elég mókásan, hogy ugyanabba a középsuliba járt 5-6-od évre, ahol én is tanultam és jelenleg is egy egyetemre járunk.

2006 is jó év volt. Elindult hivatalos adásom is Destination Unknown címmel, vasárnap este 8 órától minden héten. Akinek újat mondtam szégyellje magát! Első buli szintén Bladeben volt Fábiánékkal, meg volt Ronski-s BTC is. Aztán volt még egy felejthetetlen Radio Launch party is ahol a promocdmet osztogattuk. Úgy hallgassa mindenki, akinek megvan, hogy az színtiszta 2 cdjátszó+keverős felállás még. Semmi extra hókusz pókusz. Sajnos nekem már nem maradt belőle egy darab sem. Az utolsót is odaadtam valakinek, akiről mint kiderült kb le se szarta. (Egyébként a sors iróniája, hogy az utolsó előtti darabok egyike is egy ilyen csaj gyűjteményét bővítik.) Márciusban felléptünk a Home Club záróbuliján is, a National Springfest-en, élmény volt.
Valamikor február vége fele jöhetett meg ETN-től a felkérés a 3. sávon egy havi műsorra is. Inpyt és Jastot kértem meg, hogy hárman hozzunk össze valamit. Ez lett a Drift Terminal, ami a csatorna élethosszig tartó műsora lett. Csináltunk egy Midnight Journey-t is májusban, aminek másnapján Kalocsán zenéltünk Andrew B buliján. Az igazi nagy szám júniusban volt, amikor is rádióstul leköltöztünk Balatonra, 2 napra. Tiesto-s hétvégén csaptunk a potik közé 2 nap erejéig. Első napon teljesen tisztán emlékszem, leérkezés, karszalagátvétel, eligazítás Balázs módra (”Majd megyek!” és bíztatás Norbi módra (”Hát mostmár jönni fog…remélem.” . Este közös rádiós vacsi amibe becsatlakozott a Béres Zo is. Valami gyümölcsös grillezett húst ettem, amitől nem lettem túl jól. Ez baj volt, mert vagy 20 perccel később játszani kellett volna, de kicsit szédelegve ez akkor nem tűnt túl jó ötletnek. Aztán persze játszottam a kertbe egy kb 3 órás szettet ugyanazon a keverőn, amin másnap Tiesto is. Nagy élmény volt amúgy mert egy helyen laktunk lent Inpyékkel és én egy szobába voltam Blazzal. Reggel buli után amikor visszajött a szállásra aludni (mit ad isten az a szoba pont 1ágyas volt) arra ébredtem fel, hogy Blaz röhög és azt mondja “te ebbe az egyforma boxerbe úgy nézünk ki, mint 2 buzi….. ha valakinek elmondod megöllek! ”. Ezt azóta se mondtam el senkinek, nem is fogom mert megöl! Második nap Tiesto után játszottam bent az arénában a jól bevált pizzázás után. Hű…. na az nem semmi volt. Jellegzetessége a helynek, hogy az ember 2 dologtól lehet rosszul, a pizzától vagy az aréna mélyeitől. Utóbbira nagyobb az esély! Inpy elég szerencsétlenül járt, valami idióta nyaka köré tekert kábelt és ugrott egyet. Vége is lett kint a bulinak, aztán csodálkozva néztem, hogy jön be. Végülis valami 7-8 között lett vége a zajongásnak. Hazafelé a szállásig már erősen tűzött a reggeli nap.
A következő nagy buli a BTC4 volt Airwave-vel és Jonas-szal. Mindkettő hatalmas kedvenc nálam úgyhogy külön megtiszteltetés volt előttük, illetve utánuk zenélni illetve pár szót váltani. Nem sokkal ezután jött egy TS buli ami úgy volt, hogy elmarad mert szakadt az eső de Wickék gyorsan átszervezték egy másik helyre annak ellenére, hogy a “hivatalos” tartalékhely szépen tartott másik bulit TS helyett. Ehhez képest egész sokan voltak.
Sajnos Palace-os Armin vagy Schulz bulin még nem volt alkalmam zenélni, de ebben az évben pont aznap, mikor leindultunk Inpyvel a Kipuffogó című műsorban voltunk interjúalanyok. Nem volt egyszerű eset! Augusztus végén Parádé, Blikk-Blade kamion. Eszméletlen volt, pláne az a tömeg ami összegyűlt amikor már bent álltunk Hősökön. Az ősz folyamán még Gabriel Miller szülinapi buliján zenéltem a Scarabeusban. Nem kifejezetten kedveltem meg a helyet, pici, levegőtlen és elég tréh volt az ottani gyári technika is.
A műsorom folyamatosan ment… a stílus? Jó kérdés. Progresszív trance némi uplifting és tech elemekkel, maradjunk ennyiben. Bár ahogy jött a tél már egyre több minimalos, dallamos nóta is volt benne. Namind1…ilyesmi. Csináltam már mashupot is rendeset, a Ghost’s fingerpaint-et. Feltöltöttem Arminnak is, de nem játszotta, mire én megharagudtam rá és a telefont azóta se vettem fel ha hívott. (ez a mondat egyébként elég heveny röhögést váltott ki az Ableton találkozós előadásomon 2007-ben
Az egyik legemlékezetesebb bulim az a szilveszteri. Előző nap ácsoltam mashupot – Darko 4 life – Tiesto-ból és Booka Shade-ből. Elég jó helyen volt a rendezvény is megtartva és hálistennek nagyon sokan jöttek rá. Baromi jó amikor az ember elkezd valamikor 10 körül a falaknak zenélni és mire felnéz párszor, egyre több ember jött. Vége lett, mint az évnek!

2007. Úgy indult az év, ahogy az előző befejeződött. Vagyis kicsit jobban de hát ez egy hosszú story. Első buli a Carneval volt Tranzidenttel Blade-ben, amit a Menno de Jong-os követett. Sajnos ebben az időben a Blade már eléggé ramaty technikai állapotban volt. Elmondhatom magamról, hogy anno a Tiesto-s VIP bulin én raktam fel első zenét a Blade-ben (még kész se volt 100%-ig) és én raktam fel uccsót is a Menno-son. Scarabeusban tartottunk egy szülinapi bulit Andinak (Ambrózia), majd egy hirtelen felindulásból elkövetett húsvét előtti összejövetelt a Blue Monkey-ban Solid Slide-al. Nem voltak egyszerű napok, de ha nagyon ki akarnám figurázni a helyzetet, akkor azt mondanám “a sikert is tudni kell elviselni”…hihi…nameg azt, hogy “más abbahagyott már olyat is, ami jól ment most akkor én miért hagynám abba, ami nem zavar sok vizet?”. Ez van. Áprilisban Előd komával játszottunk a PSZF napjain Olaf Palme házban, majd jött a nagy bumm, ebben az évben is.
Tiesto Pesten, Tiesto Palaceban. Bár a pestin csak bulizóként voltam jelen, de nagyon jó showt adtak elő. Voltam vele meetingen is, ez volt második alkalom, hogy élőben találkoztam és beszéltem vele pár szót, anno még Dokkban volt rá alkalmam. A Palaceoson zenéltünk Inpyvel egyet a gardenben. Jót szólt! A többire nem térnék ki.
Júniusban zajongtam egyet Buddha Beach-en Előddel és Krisztián haverommal, ott találkoztam először élőben Mario Projecttel is aki azóta Myon. Voltunk még lent Nagykanizsán is zenélni a Cola Clubban. Július elején volt az 50. adásom, egy 5 órás mix-szel és egy egy órás chillout-tal amibe szerepelt 2 saját szerzeményem is a Bioluminescence név alatt. Elég jó meló volt ezt összehozni 40 fokban. Emlékszem egyszer a keverőm fel is adta a nagy melegben. Kis kihagyás, Palaceos bulik és jött is a Parádé, amin újfent Inpyvel zenéltünk egy b2b-et. Meg kell mondjam annyit, mint akkor még életembe nem ittam. Megragadnám az alkalmat, hogy bocsánatot kérjek Brunner Zsoltitól és Náksi Attilától, hogy a vip hűtőjébe rakott Bols, majd az üveg Bacardi is olyan gyorsan elfogyott, de mentségünkre legyen, hogy Hugival nem is sejtettük, hogy az az övék, amikor Zsolti berakta a hűtőbe. A buli egyébként megvan. Blank & Jones-ékat láttam a számomra nevetséges Hercules Dj konzolon játszani, majd Fuzzy Hair djzett egyet és hazaküldte a közönséget. Szettjének végére maradtak vagy 50-en max, de ők meghallgattak minket. A buli jó volt, a gig kicsit rövidke.
Ősszel játszottunk még Scarabeusban Tebron buliján 1x. Utána már nem is tudom mik voltak. Voltam még bulizni Tabuban, Ivoék buliján aztán valahogy elment ez az év is. Egyrészt jó volt, másrészt kegyetlen szar, de hát túléltük.

2008. Ez az év igazán a BTC-vel és Andy Moor-ral kezdődött a Club Royal-ban. Nagyon szeretem a zenéit, úgyhogy már vártam. Természetesen illúzióim nem voltak afelől, hogy nem sokat fogok játszani utána és, hogy kb mindenki hamar hazamegy reggel 4-5 körül. Sajna így is lett, max 3/4 óra után vége lett a szettnek. Jó volt látni pár arcot, Elődöt, Orange Projectet meg hát a többieket is, de persze volt olyan is akit nem volt olyan jó látni.
Március hamar elment, áprilisban voltunk lent Smash-el Nagykanizsán, ahol olyan jól sikerült a buli, hogy felvetődött az ötlet, hogy mi lenne ha nagyjából havonta járnék oda. Azóta már voltam lent még1x most május elején.

Valahol itt tartunk most. Sose gondoltam volna, hogy (bár így sincs benne minden… közel sem!) de ezt egy nap leírhatom. Így visszaolvasva elég kalandos de belül sokszor adott pillanatban nem úgy éli meg az ember ezeket, a problémák csak később tűnnek kalandnak….de van olyan is amin azért soha nem fog az ember egy jót nevetni.
Olyasmit nem fogok most ide írni a végére, hogy miket csináltam mert tegnap összegyűjtöttem csak a mashupokat oldalamra és az is baromi hosszú lista lett, mixekről nem is beszélve de ott, a honlapon megtalálható minden.

Hogy 10 év után mit mondanék mi a trance? Ezt valaki vagy tudja belül vagy nem. Nem lehet leírni, elmondani már csak azért sem, mert örökké változik. Ha az elmúlt 10 évben csak a velem kapcsolatos élményekről ennyit írtam közel se tökéletesen és mindenre kiterjedően, akkor mennyit lehetne írni az elmúlt 10 év zenei anyagáról, nagyobb nemzetközi eseményeiről, új felfedezettjeiről? Több kötetnyi könyvet!

Köszönet mindenkinek aki építő módon járult hozzá ehhez az elmúlt 10 évhez!

Ellátogattunk ma Showder klub felvételére. Fellépők közt volt Aranyosi úr akit már jópár rádiókabaré alkalmával is hallottam mint műsorszervezőt megnyilatkozni. Igazából arra lennék kíváncsi nála, hogy ő előbb lett szervező és ráragadt a műfaj és átállt az agya a hülyeségre vagy már akkor is Fábry szövegek írása mellett dőlt belőle a hülyeség. Valószínűleg mind2.
Aztán ott volt még Hajós András is és Kovács András Péter valamint egy másik faszi Szeged környékéről…. utóbbi produkciója nekem nem tetszett annyira de volt benne 1-2 hatalmas szöveg.
A hely a Symbol, a néhai Blade-től nem messze épült étterem, szórakozóhely és egyébként elsőre a “hű ez fasza” leírással jellemezhető kb. Viszont a hostess-ek…..valljuk be egy nőre ritkán mond az ember ilyet, hogy “hű ez fasza” de az első látásra kialakuló gondolatmenettől nem esik távol az előbbi kijelentés jelzőjében szereplő testrész.
Szóval “pogramok”…nekem tetszett jó volt. Hajós elővette a gyerekkori élményeit, Kovács András Péter pedig elmesélte, hogy miért lett ő ekkora sportfan, futóbolond. Aranyosi pedig dobott pár jópofa dolgot a műsorszámok között.
A hely egyébként (mármint ahol a show ment) nem rossz csak pici. Hangulatos de nem arra van tervezve, hogy ennyi ember plusz csomó reflektor, kamerás, stáb betömörüljön oda. (meleg is volt picit)

Összességébe jó volt, mindenképp megéri elmenni ha lesz még.
(csak előbb kell odaérni, hogy legyen rendes ülőhely)

Péntek – Leon Bolier buli a Tabuban

A BKV sztrájk kicsit közbeszólt a programnak, de egyik ismerős (nevezzük most csak Károlynak) volt olyan kedves és áttranszportált minket jómagához ahol mivel már többen voltunk spontán házibuli alakult ki.
Nagyjából éjféltől Tabu. Erősen látszódott, hogy BKV nuku. Bár a törzsközönség nem tűnik első ránézésre buszozós típusnak ha az ember ott jár de ezek szerint ők is BKV-val hozzák a rongyot. Én azt hittem mivel 11-00 körültől jártak már, meg 4-6os is járt, hogy legalább éjfél … 1 óra környékén lesz valami népáradat. És nem! Jöttek még páran persze, de valahogy elmaradt a mindent maga alá gyűrő tömeg. Ivo (a főszervező) elmondása szerint amikor elindult gyalog otthonról körúton kevesebben voltak mint hétköznap éjjel.
Szóval ez így sikerült. Nem volt rossz amit Leon játszott de valahogy ott és akkor nem jött át.

Szombat – Armin Only, Hollandia
(-ból live stream közvetítés )

Armin Only volt. Tudtam már előtte is csak azt nem, hogy lesz live stream, illetve sejthető volt de, hogy mindez video formában is….. azt nem gondoltam. Este 10 körül Inpynél kötöttem ki… merhogy eredetileg is oda indultam. Live stream belőve…..hajrá. Armin a 22 órás kezdéstől 3 órát játszott lefüggönyözött pultban, amit Atish a helyszínről tusolókabinnak vélt felismerni. Azt észrevettem, hogy Armin fülesének a kábele alul kontakthibás lehetett, mert mindig az alját nézte.

Koncepció erősen EOL-ra hajaz. Még a konferanszié is ugyanaz volt. Ő az az ember akit általában mindenki utál mert örökké beleuga…dumál a zenébe. Volt pár “élő live performansz” (c) amit a studiovokálkirálynők adtak elő és ami még említésre méltó amikor a Shah művészúr zongorázott. Amikor átrohant a szintihez, mert Armin elindította a nóta hupcihupcis verzióját már eléggé ilyen magyar feelingű hakni volt. Elszúrtuk! Sajnos ilyenkor eléggé kijön, hogy bár van hangja, csak nem tud hangosan énekelni vagy tud hangosan énekelni csak a szám végére picit hamiskás… jó ha a 4/4 stimmel.
Szóval összességében azért jó volt. Reggel 5-re hazaértem, kaja…1kor kelés mert mixet is kellene csinálni mára. Na arról majd a következő post szól.

Atish-al, BAtish-al és egy nagykanizsai csajjal indultunk neki az útnak kb 11-kor mert mint kiderült 1-től fogják kinyitni termet. Nem volt egyszerű az út. Rommá röhögtük magunkat kicsit konszolidáltabban, hogy mégse tűnjön fel annyira amikor a lelkem “telcsizett, hogy ledumcsizza talit a csajszi barinőcivel”. (rögzíteni kellett volna ) Namind1…szóval az út. Ótópálya, majd egy főút. Nem nagy cucc. Nade éjjel? M7-esen már átmentünk valami tetemen ami hirtelen ott termett. 170-nél ez azért meg tudja lepni az embert. Aztán a főúton ami Kanizsa felé megy egyszercsak messze felvillant 2 pixelnyi szempár. Atish lassít…. odaérünk és egy róka falatozik épp egy másik rókából ami kicsit szerencsétlenebbül járt mint ő. Megállunk, villogás, duda…..aztán méltóztatott lefáradni az útról.
Pontban 1-re értünk oda, Smash kollega (lévén előbb indultak) már éjféltől húzta a nótákat. Beálltam játszani én is kicsit több, mint 1 órát. Régebbi, salágeresebb zenéket is pakoltam mint a Southern sun, vagy a Till the sky falls down. Persze a trance fan-eknek mehetett volna újabb is de a klubba ők a 10%-ot ha kitették, ráadásul a klub tulaja is szintén szokott dj-zni és alapelv, hogy kevés olyan zenét kellene játszani amit ő nem ismer. (persze azért volt jópár ilyen )
A buli végülis elég jól sikeredett, a helyi rezidenssel toltunk egy jó 2 órás B3B szettet is, aztán fél 6 körül indultunk haza. Hazafele ami a csövön kifért …
Végülis így 8-kor tettek ki Atish-ék a háznál. Nekem tetszett….jó volt. Ami mégjobb lett volna ha a kaktusz mellett a nagyterembe is játszhattunk volna forgóban a többi rádiós dj-vel. Az igazán “adta” volna.

Jah…Bringaszerelés!
Nem útközbe volt . Nekiálltam ma a megfelelő szerszámok beszerzése után kicsit generálozni a bringámat, mert már kb 2 éve nem használtam, attól félve, hogy kikopik a hátsó kerékagy…merthogy lötyögött. De most már él és virul… ki tudja talán gondolkodik is.
Ha már ennyire belejöttem előkaptam silicon sprayt is, adtam a szerkezetnek, persze előtte levéstem róla a rárakódott 2,5 mázsa port.

Nem akartam félreérthető címet, arról van szó, hogy tűkön ülve várjuk már az esti Nagykanizsai bulit.
Smash-el fogunk ellátogatni a C1, más néven Cola Classic Clubba, annak is a Kaktusz termébe, hogy egy kis progresszív trancet (és annak minden velejáróját…) az arcokba toljuk. Több hetes studio munka (amit tegnap este kezdtem el) eredménye is hallható lesz egy kis live mashupolás formájában.

Kapcsold be!

Agyelszívó nap…
Reggel nyitáskor már éreztem a vesztem, illetve az OTP-ét. Alig volt forgalom de több, mint 2%-ot gyengült az árfolyama, amire csak rásegítettek a kedvezőtlen amerikai makroadatok.

Hozzá kell tenni, hogy az amcsi piac megint eljátszotta a nagy halált (ez elég gyakori) majd a hírek és az európai piacok zárása után szépen sunyiba elkezdett emelkedni. Ez azért jó jel csak ami baromira nem szimpatikus, hogy a kinti 0,5(!) százalékos esés itthon 1-2%-ban jelenik meg és itt sajnos nem erősödik vissza a nap végére. Ez a BUX nyomora.

Találkoztam egy egyetemi haverral is. Ő befektetéselemző szakos pénzügyön és most kb 1 hónapja az egyik banknál dolgozik traderként, főként kötvényekkel foglalkoznak. Mint mesélte a mostani piaci helyzet elég kedvezőtlenül hatott rájuk is, így egy ottani teljes idős alkalmazott kb 10 évnyi fizetését bukták el fejenként ők, akik még nem teljes idősök. Na így legyen okos az ember. De annyi biztos, hogy tanulóidőnek talán a legjobb.

Ha már ennyire szídom amcsikat tegnapra jár nekik egy kis riszpekta meg pisz meg ájbilívindisznésön. Történt ugyanis, hogy megkaptam az amerikai vízumot. Nagyjából 3 éve már egyszer visszautasították mert nem tudtam igazolni, hogy eléggé kötődöm magyarhonhoz és leginkább mert nem tudtam olyan papírt vinni nyár közepén, hogy én szeptembertől be leszek iratkozva a szemeszterre. Aha… Most viszont kb. le se szarták az interviewt. Nagyon cselesen megkérdezte egy max 30-33 éves amerikánó konzul srác, hogy voltam e már az államokban. Nem akartam viccesre venni, hogy valójában kétszer is, egyszer fegyverszállítás közbe, egyszer pedig a kubaiakat tettük partra…. szóval természetesen nem. Rákérdezett miért akarok menni, mit tanulok egyetemen, mikor végzek aztán ennyi, cső…1 évre oké viszlát.

Más…..izomlázam van. Már januárba érzetem, hogy ez a nagy téli jelentősebb mozgásoktól mentes semmittevés nem fog jól végződni de a tegnapi squash után a ma délelőtti egyetemi lépcsőzés elég szúrós volt. (soha nem járok lifttel …)
Amúgy baromi jó móka ez a fallabda de olyan szinten lenyúlás amit elkérnek a terem…ismétlem csak a terem bérleti díjáért, hogy az már fáj.

Nem emlékszem a hely nevére (Lágymányosi túloldalán van délnek kb 1 km-re.) de egészen konkrétan az 1 órás mókáért 1000 Huf-ot hagytunk ott per fő és saját ütőt, labdát vittünk. Állítólag ez még nem is olyan drága hely. Na hát így űzzön az ember valamilyen szinten divatsportot. Amúgy erről jut eszembe, hogy a Magyar Fallabda Szövetség logoját egyik haver tervezte, be ís raktam ide jól.