Mint a fagyi…

Az előző poszt hozzászólásai közt megkaptam jól, hogy el vagyok maradva itt a blogon, mint windows installálás után a user experience… ez így van.
Elég sokminden történt elmúlt 1 hónapban, az államvizsgázgatással kapcsolatos történéseket még teljes hírzárlat övezi mert szerdán lesz diplomavédés, úgyhogy ezzel még ilyen iPhone-os copy&paste stílusban egy ideig adó leszek. (hogy osszak a másik oldalra is …)

Pár íz akkor a tekert fagyiból:

Voltunk hétvégén Füreden, Chicane koncerten a Niterise partyn. A szervezés eurokonformnak mondható volt. Az aquapark nagymedencéje mögött volt a színpad, nagyon jó hang- és vizuáltechnika lett felállítva. A warmup dj Tovább »

Ezt a képet valahol a Lehel térnél lőttem a pénteki bemelegítés előtt. A mai hírlevél szónak a 10 évvel ezelőtti megvalósulását láthatjuk, azzal a különbséggel, hogy kevésbé erőszakosan, elvihető formában van tálalva. Ami persze így már megkérdőjelezi hírlevélségét is.

A kis bemelegítés egyébként jól sikerült Előddel, Márióval meg Inpyvel…. megünnepeltük amit meg kellett  utána a buli nekem nem jött át annyira.

Eger városában jártam a hétvégén. Erre több ok is volt, de a kiváltó az az, hogy Orszy meghívott minket Inpy-vel egy buliba zenélni.

Elején kezdem a storyt. Pénteken 11 környékén mentem ki a Keletibe. A pályaudvar (főleg a jegypénztáros aluljáró szint) nem a tisztaságáról híres, de ezt már a Nyugatiról is elmondtam. IC-re vettem jegyet, első osztályra (plusz 600 ft volt….anyit megért). Megint találkoztam az utasinformálás elmaradottságával. Odaadnak neked egy nyomtatott jegyet, de full jelentéktelen információk vannak rajta.

Mondom mi van! IC Budapest-Füzesabony, majd 1. osztály sima vonat, Füzesabony-Eger. A jegyen Budapest-Eger áll…de persze nem így közvetlenül mész oda és kapsz kis kiegészítő jegyeket mellé. DE rendben, hiszen úgyis tudod hova mész. Namost az induló vonatok táblán csak és kizárólag az időpontból tudod beazonosítani melyik IC vonattal fogsz menni, mert a jegyre nem képesek ráírni, hogy annak mi a neve és mi a végállomása.

A szokásos IC 1. osztály helyjeggyel olyan volt, mint amilyennek lennie kellett. Megfelelő hőmérséklet stb. Másfél óra alatt ért Füzesabonyba, majd ott át kellett szállnom az egri vonatra. Kérdezem kallert még IC-n, hogy mikor érünk Füzesbe meg hogyan lesz az átszállás…

-Közvetlen csatlakozás van!
-Akkor nem kell átszállni?!?
-De át kell szállni. 5 perces közvetlen csatlakozás.

Majd a sztoryban még látni fogjuk, hogy ez a szabályok országa. Hívjuk “közvetlen csatlakozásnak” és így elsőre senki nem fogja érteni, aki nem szokott vonatozni de legalább jól hangzik. Nem ócsárolom tovább itt a rendszert, de a közvetlenül csatlakozó vonat első osztálya a jól megszokott “illattal” fogadott, viszont kb 20 perc volt az út.

Egerben találkoztam az én Drágámmal és mivel Orszy úr még dolgozott, ezért kerestünk vmi helyet, ahol el lehet ütni az időt. Az egri plaza töltötte be ezt a funkciót – lévén kint szemetelt az eső – ami simán elmenne egy pestinek is, gyakorlatilag minden megtalálható volt ott is. Csirkefalatos kajálda (grillezett csibemell salátával), majd Coffee shop-ban találtuk meg az elfoglaltság tárgyát utóbbiban én egy szelet Snickers süti formájában jeges kávéval. Nagyon finom volt!

Estefele elindultunk Orszy-hoz, aki Egertől kifele lakik, így a hegyi szerpentineken ~20km-t kellett ledarálni sötétben, esőben. Becuccoltunk…mármint a szobába és elkezdtünk picit alapozni egy zuhany és egy kis agancsos cola, alias rénszarvaslé segítségével. Inpyékkel csak lent a buliba találkoztunk, ők egyből oda jöttek Pestről este.
Partyról annyit tudok mondani, hogy elég baráti kör jellegűre sikeredett. Ismerősök és ismerősök ismerősei. A Resident nevű gyk pinceklub nagyon tetszett! Nagyon hasonlít a pesti Catch-re (régi Jailhouse asszem) de van neki 2 szép nagy “lounge” része is, ahol bőr matracok vannak és nagyon jót lehet lustulni rajtuk.
Nem játszottam olyan baromi sokat, viszont Orszy úr a rénszarvaslé és egyéb folyadékok hatására elég jó hangulatban volt és nagy kedvvel zenélt.

Reggel visszamentünk Orszyhoz…útközbe Tesco. Reggel fél 6 van kb. 3 kassza van nyitva nagyjából és maximum 10 vásárló rajtunk kívül az egész áruházban. Az ottani Tesco-knak csak az egyik végén lehet behaladni, a többi helyen kassza van. Reggel úgy gondoltuk, hogy akkor mi bemennénk az első nyitott lehetőségen és nem kerülnénk meg a fél áruházat, erre az idióta pénztáros néni (má elnézést) elkezdte lökni a szöveget, hogy nem engedhet be (már rég bent voltunk) és ez neki az állásába kerülhet. Kérdeztem tőle nem tökmind1 e, hogy most mi itt bejöttünk és így vagyunk bent vagy körbemegyünk a fél áruházon mert a vége ugyanaz a dolognak.
Nem…ilyet nem lehet, menjünk ott be, őt ezért kirúhatják. Hát ha ilyen hülye, hogy még el is kezd sikítozni akkor lehet, hogy ki is fogják. Namind1…adjunk a szabályokra, hiszen itt az eladó nem a vevőért dolgozik, hanem a fizetéséért és, hogy megfelejen a főnökének. A szabályok nem a vevőket szolgálják, hanem a rendet. Ha reggel 5kor betéved még 2 vevő a bent lévő 10 mellé, akkor szabályosan kerüljék meg a fél áruházat….világos.

Utána alvás… felkelés, evés…lassan indulás. Gyorsan elment ez a 2 nap sajnos. Egerből nem sokat láttam, egyszer meg kell nézni mostmár….nappali fényben is.

Hazafele megint első osztály….lett volna, ha a füzesabonyi vonatról nem felejtették volna le azt a kocsit. Az IC már jó volt…asszem röviden ennyi, köszönjük a meghívást!

Voltunk pénteken egy pesti bevásárló központ egyik klubjában megrendezett buliban, aminek a nevét most nem szeretném feltűntetni és a szórakozóhelyét sem. Lényeg az, hogy egy viszonylag rendszeres rendezvényről van szó és most egyik kedves cimbora, Myon is játszott az este.

VIP karszalaggal rendelkeztünk, amit itt nem szeretnék túlmisztifikálni. Ennek kapcsán megismertem egyik ismerősben azt a fajta embert, aki előzékenyen felajánlja, hogy “tud a VIP-be helyet biztosítani” (nem szervezőről van szó). A “VIP”-ről annyit kell tudni, hogy a bárpult és a djpult L alakban van és az L hajlatánál lehet bemenni a pultba, ami mellett még van egy kb 6-8 személynek helyt adó kvázi pad szerű, természetesen párnázva. Szóval ez mind a “VIP”-nek azon része, ahova valaki is előadja, hogy tud helyet biztosítani? Hát nem tudom, nekem ez idegen.

Az est folyamán egyébként többször is szívesen hagytuk ott a “VIP” részleget, mert boldog boldogtalan “beözönlött” és összevissza ugráltak, 3 ember lábán lépkedtek felváltva személyenként. Egyik kedves 180-190-es csaj, akit hívjunk innentől csak pacinak a viselkedésével kivívott tiszteletet szem előtt tartva… előre akart menni teljesen kint a pult előtt (1 sorral előrébb) és Balázs urat egyszerűen lehamuzta amikor látva a kedvességét, nemleges választ adott. Ekkora paraszt legyen valaki?! Kb. négy-ötször szóltunk még neki, hogy kicsit a távolságot jobban tartsa, mert nem igazán van tisztába azzal, hogy mit csinál a környezetével.
No persze, azt lehetne mondani, hogy biztos ivott meg aranyos volt és csak tombolt…. nem ….menjen a picsába az ilyen, én is voltam már alkoholos befolyásoltság alatt és valamiért azt hiszem a fennmaradó életéveimben lesz még erre példa (ha nem is olyan nagyon sok) de az, hogy valaki bunkótajparaszt módjára viselkedik, nem csak ettől függ.

Noh, ennyit paciról! Ez a VIP allűr egyébként érdekes dolog. Nem emlékszem már pontosan először mikor voltam ilyen buliban, talán amikor Tiesto a Dokkban játszott 2004(?)-ben. De ott nem volt semmi extra, mindenki beszélhetett mindenkivel, pedig akkor is Tiesto-nak hívták a srácot. Tavaly már csak szűk körben lehetett találkozni vele az egyik Erzsébet téren fekvő szálloda konferencia termében. Idén már csak a szuperdrága szupervip jeggyel volt lehetőség erre a találkozóra. Azért szerintem néha őt is ki kéne engedni emberek közé …
Elkanyarodtunk. Ott a Dokkban már picit átértékelődött bennem ez a VIP dolog. Ott, amikor láttam, hogy azokon a székeken ülünk, ugyanannál az asztalnál, ahol Tiesto, Tony Montana meg ha jól emlékszem Dimitri is ült már nem attól lett VIP a hely, mert “ott lehet lenni” és baromira nem fogott el a “fíling”, hogy ettől én most mennyire menő lennék. De ez csak én vagyok…..vagy voltam…..másnál lehet, hogy máshogy működik, nem tudom.

Azóta ez mégjobban igaz. Aki azért akar VIP lenni egy bulin, hogy elmondhassa magáról, az attól még ugyanúgy egy senki marad ott is. Nekem azzal ad többet általában, hogy nem tapossák agyon a lábam az első sorban, viszonylag gyorsabb a bárpult …….és talán a legfontosabb, hogy ott az ismerősökkel lehet pár szót váltani meg bulizni anélkül, hogy eltaposnának vagy ki kéne menni a szórakozóhely másik sarkába.

OIvastam napokban egy írást egyébként a Diszkrónika egyik régebbi számában, amiben a bakelittel kapcsolatban merültek fel a régebbi bulik hangulatai. Egy meg nem nevezett arcot interjúzott az egyik szerkesztő és a válaszban valami olyasmi volt benne, hogy:

~ “A régi bulik teljesen mások voltak. Ott az emberek nem külsőségekben hasonlítottak, hanem inkább belsőleg.”

Ez azért elég sűrű gondolat. Benne van minden, amivel találkozhatunk a mai partyéletben. Persze azért a szupersznobby helyekre talán mégse vonatkozik, ahová megmutatni járnak magukat az emberek. Ők lehet, hogy belsőleg is egyformák…

Tegnap leutaztunk Inpyvel és Norbival Nagykanizsán a C1-ben, avagy Cola Classic Clubban megrendezett bulira. Nagykanizsa egyébiránt Budapesttől olyan 220-230 km-re fekszik, az ország délnyugati részén. Aki ment már Horvátokhoz Letenyén keresztül, biztos járt arra, de mostmár készen van az autópálya. (Amennyire szokott…)

Szép dús köd volt foltokban, kb tejfelhő, amiből néha jobboldalt előtűnt egy másik autó piros lámpája, de azért leértünk simán. Lent a buli jó volt. Károly játszott a szomszédos nagyteremben, ahol a most divatos stílusban tolta a most divatos zenéket… a többi terem felhozatalától pedig én személy szerint általában sokkot kapok. 4Fclub ha jól emléxem még a ‘90-es évekből és egyéb magyar stílusú rádióslágerek, illetve pár ennél színvonalasabb külföldi sláger…. mondjuk kinek mi a színvonal, tehát itt a pejoratív értelmezést hagyjuk el.

Hazafelé ha már Norbi vitt minket, akkor rendszerint Balázs is feltűnik valahol, épp a közeli Zalakaroson volt, így amíg oda elvittük átéltük az összes horrorfilmbéli hullasötét ködös utas élményt. Kérdésemre, miszerint meglepődnének e, ha hírtelen egy állarcos alak szaladna szembe az autóval, láncfűrésszel a kezében egyértelmű és meggyőződéssel elhangzó nemeket kaptam. Szokás szerint a hangulat megvolt azzal a speciális és utólérhetetlen hajnali vonallal.

Autópálya egyelőre működik, azonban Pestre érkezve egyértelműen érezzük, félálomba is, hogy lassan megérkezünk, lévén úttípustól változóan 3-10 centi mély/magas kátyúk/javítások vannak 2-5 méterenként.

Megint +500km egy éjszaka alatt, ebben az évben rekordot döntök ez mostmár tuti, de egyre joban úgy érzem, hogy jó lenne ha ez a rekord még jópárszor megdőlne. Most meg nem tudok aludni.

Kicsit félrevezető a cím, de a post egy részét fedi igazából.

Történt, hogy Dani barátom és évfolyamtársam meghívott magához lakásavató bulira… merthogy miért ne. El is mentem jól és találkoztam régi egyetemi haverokkal akiknek egy részét max csak látásból ismertem, másik részét pedig már régről és persze voltak új arcok is. Jól elvoltuk, dumálgattunk (stb…) este 8-tól olyan éjfélig a délbudai ingatlanban, majd elindultunk befelé. (Egyébként – lévén minden szentnek picit maga felé hajlik a keze – a házibulin a TranceTream.FM-et hallgattuk jóideig.

Első terv valami BME-s buli lett volna (azért legbelül közgázosként éreztem, hogy …na hát azért ide mégse) és végülis úgy tűnt kintről, hogy nem ide kéne menni. Egyébként a helyzet, hogy a Móriczról sétálgatunk az utcákban, teljesen deja vu volt a szegedi emlékeimmel kapcsolatban. Ott is viszonylag spiccesen mászkálgattunk egyetemi bulik felé. (tényleg nagyon emlékeztetett….bár Myon hiányzott

No aztán végülis úgy döntöttünk átmegyünk Közgáz Pincébe “mert az nekünk ingyé van”! Tehát megjött a magyar mentalitás…. a szar se annyira büdös és használhatatlan ha ingyé van (bár lehet, hogy épp nem akarunk kertet trágyázni)!
Bevallom őszintén én első éves koromban voltam először a pincében, a “School Club”-ban de azóta a színvonal nem emelkedett, sőőőt!
Először még so-so mentek az elektro házas slágerek, meg house-ok…oké….és…..itt jött a pillanat, amikor azt hittem besza-behu….kit pillantok meg?!?! SMASH-t!
“Hááááát nem egy Markus mi?” és hasonló körmondatokkal díszítettük a djt és a zenei felhozatalt…ami valljuk be megérdemelte az ilyen dícséreteket. Elektroházra jött a több, mint fél óra hip hop slágerezés jump around-ostul mindenestül…..legalja.
Nem kell kurvajól csinálni, de legalább ízlés legyen benne…..bár az is más kérdés, hogy a dj…elnézést, a diszkós (én ilyeneket nem nevezem dj-nek, az legalább a saját stílusát játsza) a közönséget szolgálja ki és nem neveli semmire (?) …és ha a közönség igénytelen ilyen szinten akkor így kell játszani (?).

Szóval ilyen érdekes este volt…. a házibuli elég jó volt.

Colbee hívta fel a figyelmemet a következő bejegyzésre Airwave-nél:

Good memories, God bless the web for that
04/05/2008 01:03 PM

Hey my friends,

Today I just found this while browsing videos

One of my best gigs ever. Something I will remember for the rest of my life.
Enjoy

Azt hiszem erre én is…

ISOS night

Picit fáradt vagyok, úgyhogy nem lesz valami összeszedett. A csarnok baromi jó volt, gyakorlatilag ideális helyszín. Az sajnos érződött, hogy senki nem készült arra, hogy itt mostanában -10 fokok lesznek és ruhatárak fullon voltak. Az elrendezés itt gyakorlatilag tökéletes volt, egyetlen dolog amit szóvá lehet tenni, hogy a VIP résznél – illetve szembe másik oldalon is – a színpad mellett, első emeleten nem igazán volt semmiféle hang.

A visual top volt, hangzás az legelöl a tánctéren süketeknek való (szerencsére volt nálam füldugó), mélyek is eléggé pusztítottak.

Na akkor a produksön.
First State-ből alig lehetett hallani valamit, viszont “normál” trance-t toltak. Érdekes volt így lehet, hogy a kicsit erősebb hangerő és egy rendes warmup (mármint stílusában) kevesebb “miért??”-et váltott volna ki.
Amennyire azt hittem, hogy a tegnapi nem lesz annyira classic night, kb annyira véltem biztosra, hogy ez a mai ISOS night lesz. Ehhez képest tolt az öreg pár nótát róla de aztán felkerült még olyan dal is, mint a Sound of nature. Ősrégi korong, valahol itt lapul a többi közt nálam is.
Többen mondták, hogy nem erre számítottak (vagyis ők úgy fogalmaztak, hogy “ez szar”) …..őszintén szólva én se erre számítottam, kicsit sok volt a szerintem gagyi hangzású trance (tipikus Black Hole töltelékrelease).
Ami nagyon odatett még, az a kardozós zene volt, amit mióta megjelent nem értem miért kellett megcsinálni azokkal a kard effektekkel (lol) de abba a nagy arénába eléggé durva hangulatot csinált.

Bazinagy negatívum, hogy szeméthegyek voltak a tánctéren, ragadt az egész. Kuka kuka kuka! Pláne ha használják is …

Afterparty

Sajnos közbejött egy be nem tervezett, ámde a valóságban időről időre manifesztálódó probléma. Story nem jár hozzá (több mint 1 év után is azt mondom, hogy aki hülye …kezeltesse magát), de végülis pici késéssel odaértünk a Bázisba.
Németi nagy lelkesen közölte velem, hogy “One or two tracks before you come, okay?”….mire tanácsoltam neki, hogy a magyar nyelv használata most nekem is és neki is egyszerűbb lesz.
Egész jókis hely, de ami nagyon meglepett, hogy TELE VOLT!
Majdnem 2 órát játszottam Lacknock féle minimal bemelegítést(?) követően, azt hittem elmennek emberek egy kis 1-1,5 órás afterezés után de végülis 9-kor fejeztem be és úgy, hogy válaszolni kellett elég sok embernek az “Ennyi……nemá???!?” kérdésre.
Köszi mindenkinek, aki jött!

…több szóval

Bazi fáradt vagyok. Az elmúlt pár napban Bp.-Szeged-Bp.-Pécs-Bp.-Debrecen-Bp. távot sikerült teljesíteni….össze se számolom hány kilóméter de ha tippelni kéne akkor kb sok.

Amennyire szar volt a tavalyi Tiesto-s hétvégém, annyira jó volt az idén. Köszönhető persze ez sok embernek…. például ha már bulikról volt szó kezdjük Blaz-zal és Dexter-rel a front line-ban lévő hardcore szervező arcok közül.
De persze mindez semmit se ért volna a társaság nélkül. Pénteken Shane54, Myon és a TranceTream.FM-es csapat őőő…”kitett magáért”.
És most is agymenés volt….

De 1valakinek mégjobban köszönöm :*
(szintén nem jár hozzá story…

Amúgy mindig furcsállottam ezt a “Pécsett” (4 t-vel) típusú leírást. A Pécsen sokkal jobb, szóval nem Pécsett volt a “koncert” , hanem Pécsen és ami ennél meglepőbb, hogy az emberünk még így se játszott kevesebb hangszeren, mintha csak egy sima buli lett volna. Szóval amondó vagyok hívjuk ezeket buliknak, mert azok.

Lejutás kicsit kalandos volt, leszakadt az ég, de remek társaság volt az autóban. Myon and Shane54 anekdotákat és vitákat hallhatott minden jelen lévő az ő saját stílusukban. )
Lent a bulin az elrendezés személy szerint nekem nem tetszett annyira, de hang és fények jók voltak. Meleg is volt bőven lent a tánctéren (pláne így eső után…fele társaság megázhatott valszeg) de a szélén már kellemes volt.

Őszintén szólva én nagyon meglepődtem, hogy ilyen zenéket játszott az öreg, mert láttam a listát amiket kiírtak cd-re Tiesto-nak és azok …..hát nem pont ezek a klasszikusok voltak hanem úgy 2-3 évvel ezelőttiek kb. Szóval ez nagyon kellemes csalódás volt.

Itthon az íróasztalomon láttam, hogy a ködös albionból kaptam egy kis levelet. Két promo cd-ről várják a véleményemet. Az egyik az új John Askew album, míg a másik Diarmaid O’Meara – An inconvenient abomination (amiről őszintén bevallom fogalmam nincs, hogy mi). Majd jól megírom, aztán ha akad valami jóféle azt játszom is.

Holnap, vagyis ma folytatása következik a témának. Tiesto Debrecenben, ami már az ISOS tour partysorozat része lesz.

A buli után megyünk a Bázisba, ahol a hivatalos hétvégi záróafteren játszom. Nagyon remélem, hogy viszonylag sokan lesznek, reggel 6-tól kezdődik ha minden igaz.
Tehát akkor “Reb koncert Debrecenütt”!

Azt hiszem a cím önmagáért beszél. Kicsit belegondoltam és azt hiszem 10 éve lehet, hogy elkezdtem trance zenét hallgatni, aztán később … de hát ezt biztos úgyis tudjátok. Gondoltam egy bejegyzés erejéig írok valamiféle számadást. Kezdjük az elején?

Az eleje? Német, trance szerű klubzene. Kai Tracid és a német Viva tv hírességei és valamilyen válogatáscdről megvolt a Silence is még origi verzióban. Aztán Paul van Dyk, és Paul Oakenfold! A két Paul, akiktől igazán indult az én trance-em. Emlékszem még Juliusszal odáig voltunk, hogy sikerült a jó kis 56k-s modemmel levakarni a Paul van Dyk szetteket. Nagyon jók voltak. Én nagyon szerettem mellette Oakie-t is, a ‘99-es év volt nálam az ő karrierjének csúcsa. Teljesen más hangzás, sokkal houseosabb, break elemekkel, kicsit elvontabb talán de nagyon tetszett, talán pont emiatt.

2000 nyarán jutottam el első igazi trance bulimra. Paul van Dyk a szigeten. Most így belegondolva még 18 se voltam. Atom nagy buli volt, főleg azért mert végre láthattam illetve hallhattam élőben nagy kedvencemet.
Ha fázisokra osztanánk 2000 ősze fele következett a második fázis, Tiesto. Egy internetes haveromtól szereztem be az addigi szinte összes mixcdt és liveszettet. Idő közbe már kacsintgattam Ferry Corsten és Armin felé is de a kedvenc egyértelműen Tiesto volt. Az ő hangzása picit más volt és valljuk be nem egyszerű feldolgozni egyszerre ennyi újat, ez a vonal ragadott meg és hát volt is mit feldolgozni. A Magik sorozat, Summerbreeze, In Search Of Sunrise, Forbidden Paradise, Space Age és a Lost Treasures. Egytől egyig többször végighallgattam mindegyiket. Melyik volt a kedvenc? Mindegyik! Talán a Space Age és a Lost Treasures vonala picit keményebb, techesebb hangzása nem jött át annyira.
Harmadik fázis? Talán ez inkább hozzám fűződik és nem a fent említett urakhoz. Teljesen belemerültem a dologba. Örökké mixeltem, szinte fejből vágtam a nótákat már az alapjából is. Most meg örülök, ha azt tudom mit játszottam múlthéten (vicc… . Természetesen az általam játszott bedroom szettek vonala a fent említett úriemberekhez igazodtak leginkább. A harmadik fázis egyre több Tiesto, egyre kevesebb Oakenfold és PvD, bár az utóbbi Paul videofelvételeit a legnagyobb rajongással nézegettem mindig.

2002 november, életem első Tiesto-s bulija a Flörtben. Azt hiszem ez az a buli amire a legszívesebben emlékszem vissza, hihetetlen hangulata volt. Ha emlékeim nem csalnak ebben az évben készítettem a Story of Sunset’s Chill című mixlemezt, amit Dexter mai napig őriz (már csak ezért is megérte) és bár címe elég megtévesztő de house és trance nóták képezték a tracklist java részét. Számtalanszor gondolkodtam már a második részen, de eddig úgy néz ki nem jött el az ideje.

2003. Nem is tudom így hirtelen. Az teljesen tiszta, hogy az egyik legnagyobb Tiesto rajongó voltam. Voltunk Homeban is bulizni valamikor április környékén. Nagyon jól sikerült ez is és akkor voltam először a klubban is. Legvadabb álmaimban tudtam csak elképzelni, hogy majd ugyanazok a falak közt valaha, talán csak 1x én is csinálhatok valami hasonlót. (Sose mondd, hogy soha!) Ebben az évben kezdtem el cuccozni is és ezt most gyorsan kimagyarázva arról van szó, hogy a számítógépes mixelésről áttértem a keverőn és cdjátszókon valóra. Megterveztem az itthoni saját kis pultot, levágattam fát, lematricáztam… nagyon profi lett, mai napig használom.
Azt hiszem ebben az évben ismerkedtem meg jobban Jast-tal és Christian Slater-rel is. Mindkettőjükkel interneten. Eléggé hasonló cipőben jártunk. Ja és voltam életem első Oakenfold buliján is, friss egyetemistaként.

2004. Rádióműsorom lett! A néhai Radio Flash-en ment minden vasárnap este 8 órától (a szokások híve vagyok) műsorom először DanceFlash (ez volt akkor egyetlen tánczenei adás) majd EBW Sessions címmel. (Electric BrainWash)
Emlékszem valamikor május-június környéke lehetett amikor magyarország hivatalos, 2. legjobb trance dj-jével volt alkalmam találkozni. Az Örsre vittem neki pár bakelitet bizniszelni. Igen, ő Inpieces volt. Egy barátság kezdete.
Túl sok bulira nem emlékszem ebből az időből, de amire igen az Oakenfold és Tiesto nevéhez fűződik. Oakenfold Complex-ben volt és elég elcseszett egy buli volt az. Bombát kerestek, így mi kint áztunk Slaterékkel az esőben egy jó órán át. Tiesto-nál Dokk és Events Hall a kulcsszó. De egyből eszembe is jut, hogy ebben az évben ismertem meg Dextert és Blazt is, amikor a tiesto.hu project indult. Sose gondoltam volna, hogy később idáig “fajulnak” a dolgok. Szóval Dokkos buli emlékei még most is megvannak, akkor találkoztam személyesen először Tiesto-val és Shane54-el…vagyis hát Előddel. Slaterékkel, Juliusszal buliztunk és mint később a fotókról kiderült (Dorina mutatta), ott volt pár tiesto fórumus, tt fórumos vagy egyszerűbben csak “fórumos” arc is. Ki volt még ott? Inpy és ezt nem hiszitek el de Kuti Zoli is! Őt egyébként nem emlékszem pontosan mikor és hol láttam először de úgy 2003-4 környékén ismerkedtünk meg egymással.
Mi történt még 2004-ben? Életem első nyilvános, nagy fellépése a Citadella Klub panoráma termében. A pultban a keverő tetejénél végig ott volt egy plüssblöki, amit valakitől kaptam. Bár ez akkortájt nem volt ilyen szép emlék de megígértette velem, hogy elviszem kabalának, én meg megígértem… innentől kezdve azt hiszem világos. Óhhh Mr Inpieces és “ő meg a haverom” Lagunary is eljött megnézni. Ott volt még Dexter is és valaki akit most nem szeretnék megnevezni. Akkor találkoztam először Wick Silverrel, akit én csak a magyar trance keresztapjának tituláltam, Fábiánnal és Gabriel Millerrel is. Élmény volt.
Ja és a vonal meg a trance úgy egyébként? Hát őszintén szólva kezdtem elmenni egy picit Arminék felé, de a legnagyobb favorit még mindig Tiesto volt stíluson belül. Nóták amiket játszottam valamiféle holland, angol, német esszenciát képviseltek. Feltűnt a porondon (legalábbis az enyémen) Markus Schulz is.

2005 hűű. Na ez már a lecsóba csapás éve volt! Igaz még lecsó nem volt de hát ha hülyén is nézett ki mi azért úgy csapkodtuk a tányért mintha lett volna benne. A Midnight Journey sorozat legjobb éve. Az első buli valamikor tavasszal volt. Jast, Dani (a Zajos), Soliquid és én is játszottam rajta a Club 11-ben. Egész sokan el is jöttek a 10 főhöz képest amit vártunk. Amire legjobban emlékszek, hogy Zotyó a ketrecben táncolt.
Zenei vonal? Hm, picit proggys de leginkább trance. A Markus Schulz féle vonal nagyon megfogott akkoriban. (ki hinné? A rádióműsorom ment ezidő alatt is.
ISOS a Palaceban és Niklas Harding buli, ennyit mondok, aki ott volt tudja milyen volt! Nyáron aztán haladtunk a hangulatos kis TS bulikra Mosquito-ba, ahol Slater, Előd és Inpy is zenélt 1-1 alkalommal. Szeretem az ilyen open air jellegű dolgokat. Ősszel megrendeztük a második Midnight Journey bulit is. “Szpesziális” alkalomról volt szó, ugyanis a szülinapi bulim volt, ami a divatot keményen megvetve pontosan a szülinapomra esett. Akkor ismertem meg a kölcsön cdjátszói révén Atisht. Külön kaland volt mert ahogy elkezdtem játszani cdjátszók behaltak lemezeimmel. Szerencsére “juhúú” Tomika, akit szintén akkor ismertem meg hozott nekünk barátságosabb darabokat. A buli szintén örök élmény volt. Akkoriban kezdtem el tanulmányozni az Ableton Live-ot is és már készítettem is egy intros mashupot a party-ra. Az ősz folyamán zenéltem még TS bulin a White House-ban és PDR-en is, a Cha Cha Cha-ban.
A 2005-ös évben az e-re a Blade klubbos bulik tették fel a pontot, nem is egyet. Tiesto VIP bulin zenélhettünk ha csak egy rövidet is Inpyvel. Akkor jöttem rá Blaz révén, hogy egy egy ilyen klubbal mennyi macera van és jó ha a buli kezdete előtt 10 nanomásodperccel rendbe van minden. Aztán pedig Markus Schulz a Blade-ben! Hát ez ütött. Inpyvel utána játszottunk az általunk nagyon utált b2b formációban. Előtte pedig jó szokásomhoz híven fent a kanapén meditáltam kicsit, amit nagyon sokan alvásnak hisznek. Most lehull a lepel erről is. Soha nem aludtam még bulin! Pihenni próbálok a lehető legmélyebben és kicsit koncentrálni. Ha az ember alszik egyet gig előtt az nagyon más tud lenni, mintha a “napiszar” után még elmegy valahova zenélni. Tuningszerekkel meg ugye nem élek.
Mi maradt ki? ETN.fm! Szeptembertől havi mixem volt az ETN-en a SundaySoundScapes nevű adásban. Elődnek volt még akkoriban ott műsora magyarok közül. Talán az egyik legfontosabb ide a végére maradt, megalakult a TranceTream.FM! Valamikor úgy emlékszem késő ősz folyamán. És ezzel párhuzamosan behalt a Radio Flash. Szilveszter előtt még tartottuk egy elég zártkörű rádiós bulit is, itt ismerkedtem össze pár emberrel akiket még nem is láttam de rádiós dj-k voltak. Pl azt hiszem Fairy, akiről kiderült elég mókásan, hogy ugyanabba a középsuliba járt 5-6-od évre, ahol én is tanultam és jelenleg is egy egyetemre járunk.

2006 is jó év volt. Elindult hivatalos adásom is Destination Unknown címmel, vasárnap este 8 órától minden héten. Akinek újat mondtam szégyellje magát! Első buli szintén Bladeben volt Fábiánékkal, meg volt Ronski-s BTC is. Aztán volt még egy felejthetetlen Radio Launch party is ahol a promocdmet osztogattuk. Úgy hallgassa mindenki, akinek megvan, hogy az színtiszta 2 cdjátszó+keverős felállás még. Semmi extra hókusz pókusz. Sajnos nekem már nem maradt belőle egy darab sem. Az utolsót is odaadtam valakinek, akiről mint kiderült kb le se szarta. (Egyébként a sors iróniája, hogy az utolsó előtti darabok egyike is egy ilyen csaj gyűjteményét bővítik.) Márciusban felléptünk a Home Club záróbuliján is, a National Springfest-en, élmény volt.
Valamikor február vége fele jöhetett meg ETN-től a felkérés a 3. sávon egy havi műsorra is. Inpyt és Jastot kértem meg, hogy hárman hozzunk össze valamit. Ez lett a Drift Terminal, ami a csatorna élethosszig tartó műsora lett. Csináltunk egy Midnight Journey-t is májusban, aminek másnapján Kalocsán zenéltünk Andrew B buliján. Az igazi nagy szám júniusban volt, amikor is rádióstul leköltöztünk Balatonra, 2 napra. Tiesto-s hétvégén csaptunk a potik közé 2 nap erejéig. Első napon teljesen tisztán emlékszem, leérkezés, karszalagátvétel, eligazítás Balázs módra (”Majd megyek!” és bíztatás Norbi módra (”Hát mostmár jönni fog…remélem.” . Este közös rádiós vacsi amibe becsatlakozott a Béres Zo is. Valami gyümölcsös grillezett húst ettem, amitől nem lettem túl jól. Ez baj volt, mert vagy 20 perccel később játszani kellett volna, de kicsit szédelegve ez akkor nem tűnt túl jó ötletnek. Aztán persze játszottam a kertbe egy kb 3 órás szettet ugyanazon a keverőn, amin másnap Tiesto is. Nagy élmény volt amúgy mert egy helyen laktunk lent Inpyékkel és én egy szobába voltam Blazzal. Reggel buli után amikor visszajött a szállásra aludni (mit ad isten az a szoba pont 1ágyas volt) arra ébredtem fel, hogy Blaz röhög és azt mondja “te ebbe az egyforma boxerbe úgy nézünk ki, mint 2 buzi….. ha valakinek elmondod megöllek! ”. Ezt azóta se mondtam el senkinek, nem is fogom mert megöl! Második nap Tiesto után játszottam bent az arénában a jól bevált pizzázás után. Hű…. na az nem semmi volt. Jellegzetessége a helynek, hogy az ember 2 dologtól lehet rosszul, a pizzától vagy az aréna mélyeitől. Utóbbira nagyobb az esély! Inpy elég szerencsétlenül járt, valami idióta nyaka köré tekert kábelt és ugrott egyet. Vége is lett kint a bulinak, aztán csodálkozva néztem, hogy jön be. Végülis valami 7-8 között lett vége a zajongásnak. Hazafelé a szállásig már erősen tűzött a reggeli nap.
A következő nagy buli a BTC4 volt Airwave-vel és Jonas-szal. Mindkettő hatalmas kedvenc nálam úgyhogy külön megtiszteltetés volt előttük, illetve utánuk zenélni illetve pár szót váltani. Nem sokkal ezután jött egy TS buli ami úgy volt, hogy elmarad mert szakadt az eső de Wickék gyorsan átszervezték egy másik helyre annak ellenére, hogy a “hivatalos” tartalékhely szépen tartott másik bulit TS helyett. Ehhez képest egész sokan voltak.
Sajnos Palace-os Armin vagy Schulz bulin még nem volt alkalmam zenélni, de ebben az évben pont aznap, mikor leindultunk Inpyvel a Kipuffogó című műsorban voltunk interjúalanyok. Nem volt egyszerű eset! Augusztus végén Parádé, Blikk-Blade kamion. Eszméletlen volt, pláne az a tömeg ami összegyűlt amikor már bent álltunk Hősökön. Az ősz folyamán még Gabriel Miller szülinapi buliján zenéltem a Scarabeusban. Nem kifejezetten kedveltem meg a helyet, pici, levegőtlen és elég tréh volt az ottani gyári technika is.
A műsorom folyamatosan ment… a stílus? Jó kérdés. Progresszív trance némi uplifting és tech elemekkel, maradjunk ennyiben. Bár ahogy jött a tél már egyre több minimalos, dallamos nóta is volt benne. Namind1…ilyesmi. Csináltam már mashupot is rendeset, a Ghost’s fingerpaint-et. Feltöltöttem Arminnak is, de nem játszotta, mire én megharagudtam rá és a telefont azóta se vettem fel ha hívott. (ez a mondat egyébként elég heveny röhögést váltott ki az Ableton találkozós előadásomon 2007-ben
Az egyik legemlékezetesebb bulim az a szilveszteri. Előző nap ácsoltam mashupot – Darko 4 life – Tiesto-ból és Booka Shade-ből. Elég jó helyen volt a rendezvény is megtartva és hálistennek nagyon sokan jöttek rá. Baromi jó amikor az ember elkezd valamikor 10 körül a falaknak zenélni és mire felnéz párszor, egyre több ember jött. Vége lett, mint az évnek!

2007. Úgy indult az év, ahogy az előző befejeződött. Vagyis kicsit jobban de hát ez egy hosszú story. Első buli a Carneval volt Tranzidenttel Blade-ben, amit a Menno de Jong-os követett. Sajnos ebben az időben a Blade már eléggé ramaty technikai állapotban volt. Elmondhatom magamról, hogy anno a Tiesto-s VIP bulin én raktam fel első zenét a Blade-ben (még kész se volt 100%-ig) és én raktam fel uccsót is a Menno-son. Scarabeusban tartottunk egy szülinapi bulit Andinak (Ambrózia), majd egy hirtelen felindulásból elkövetett húsvét előtti összejövetelt a Blue Monkey-ban Solid Slide-al. Nem voltak egyszerű napok, de ha nagyon ki akarnám figurázni a helyzetet, akkor azt mondanám “a sikert is tudni kell elviselni”…hihi…nameg azt, hogy “más abbahagyott már olyat is, ami jól ment most akkor én miért hagynám abba, ami nem zavar sok vizet?”. Ez van. Áprilisban Előd komával játszottunk a PSZF napjain Olaf Palme házban, majd jött a nagy bumm, ebben az évben is.
Tiesto Pesten, Tiesto Palaceban. Bár a pestin csak bulizóként voltam jelen, de nagyon jó showt adtak elő. Voltam vele meetingen is, ez volt második alkalom, hogy élőben találkoztam és beszéltem vele pár szót, anno még Dokkban volt rá alkalmam. A Palaceoson zenéltünk Inpyvel egyet a gardenben. Jót szólt! A többire nem térnék ki.
Júniusban zajongtam egyet Buddha Beach-en Előddel és Krisztián haverommal, ott találkoztam először élőben Mario Projecttel is aki azóta Myon. Voltunk még lent Nagykanizsán is zenélni a Cola Clubban. Július elején volt az 50. adásom, egy 5 órás mix-szel és egy egy órás chillout-tal amibe szerepelt 2 saját szerzeményem is a Bioluminescence név alatt. Elég jó meló volt ezt összehozni 40 fokban. Emlékszem egyszer a keverőm fel is adta a nagy melegben. Kis kihagyás, Palaceos bulik és jött is a Parádé, amin újfent Inpyvel zenéltünk egy b2b-et. Meg kell mondjam annyit, mint akkor még életembe nem ittam. Megragadnám az alkalmat, hogy bocsánatot kérjek Brunner Zsoltitól és Náksi Attilától, hogy a vip hűtőjébe rakott Bols, majd az üveg Bacardi is olyan gyorsan elfogyott, de mentségünkre legyen, hogy Hugival nem is sejtettük, hogy az az övék, amikor Zsolti berakta a hűtőbe. A buli egyébként megvan. Blank & Jones-ékat láttam a számomra nevetséges Hercules Dj konzolon játszani, majd Fuzzy Hair djzett egyet és hazaküldte a közönséget. Szettjének végére maradtak vagy 50-en max, de ők meghallgattak minket. A buli jó volt, a gig kicsit rövidke.
Ősszel játszottunk még Scarabeusban Tebron buliján 1x. Utána már nem is tudom mik voltak. Voltam még bulizni Tabuban, Ivoék buliján aztán valahogy elment ez az év is. Egyrészt jó volt, másrészt kegyetlen szar, de hát túléltük.

2008. Ez az év igazán a BTC-vel és Andy Moor-ral kezdődött a Club Royal-ban. Nagyon szeretem a zenéit, úgyhogy már vártam. Természetesen illúzióim nem voltak afelől, hogy nem sokat fogok játszani utána és, hogy kb mindenki hamar hazamegy reggel 4-5 körül. Sajna így is lett, max 3/4 óra után vége lett a szettnek. Jó volt látni pár arcot, Elődöt, Orange Projectet meg hát a többieket is, de persze volt olyan is akit nem volt olyan jó látni.
Március hamar elment, áprilisban voltunk lent Smash-el Nagykanizsán, ahol olyan jól sikerült a buli, hogy felvetődött az ötlet, hogy mi lenne ha nagyjából havonta járnék oda. Azóta már voltam lent még1x most május elején.

Valahol itt tartunk most. Sose gondoltam volna, hogy (bár így sincs benne minden… közel sem!) de ezt egy nap leírhatom. Így visszaolvasva elég kalandos de belül sokszor adott pillanatban nem úgy éli meg az ember ezeket, a problémák csak később tűnnek kalandnak….de van olyan is amin azért soha nem fog az ember egy jót nevetni.
Olyasmit nem fogok most ide írni a végére, hogy miket csináltam mert tegnap összegyűjtöttem csak a mashupokat oldalamra és az is baromi hosszú lista lett, mixekről nem is beszélve de ott, a honlapon megtalálható minden.

Hogy 10 év után mit mondanék mi a trance? Ezt valaki vagy tudja belül vagy nem. Nem lehet leírni, elmondani már csak azért sem, mert örökké változik. Ha az elmúlt 10 évben csak a velem kapcsolatos élményekről ennyit írtam közel se tökéletesen és mindenre kiterjedően, akkor mennyit lehetne írni az elmúlt 10 év zenei anyagáról, nagyobb nemzetközi eseményeiről, új felfedezettjeiről? Több kötetnyi könyvet!

Köszönet mindenkinek aki építő módon járult hozzá ehhez az elmúlt 10 évhez!

Előre le kell szögeznem, hogy nem vagyok elvakult Tiesto rajongó, de régen nagyon nagy (legnagyobb) kedvencem volt, körülbelül 2004-ig.

Miért írok akkor most róla? Megláttam egy képet a TT.FM fórumon Lacknock aláírásában. Egyelőre nem biggyesztem ide de később majd arra is sor kerül.

Mi az ami régebben nekem eszembe jutott a Tiesto imázsról?
-lendület
-szabadság
-”fun” (elnézést de ez a szó így önmagában adja vissza amit szerettem volna)
-természetesség (talán ez a legfontosabb)

Fanatikusoknak biztos feltűnik, hogy van itt kép ami nem is olyan régi, konkrétan 2005-ös (például ami a vonatozós fellépéséről származik középen… flash lehetett ahogy suhan el a világ körülötte és egyben zötykölődések miatt picit fura is .

Ebből persze semmi kézzelfogható nem jön le arról amiről végülis a bejegyzés szól, de azóta a Tiesto felirat egy brand lett. Szikla szilárd management dolgozik a márkán a nap 24 órájában, plusz az éjszaka. Nem tudom ebből mennyit töltenek konkrétan a zenei palettáról szóló címszavak környékén, gyanítom hálistennek nem olyan sokat és legalább ez nem igazodott annyira a divat és az eladhatóság gyors és “one way ticket” jellegű útja felé. Mindezek ellenére szerintem pici divatzene van benne. (Ami kell is… persze csak szigorúan mértékkel.)

A fent említett aláírásbeli képet látva (ennek az eredeti verziója van itt most) először csak az tűnt fel, hogy Tiesto-t miért öltöztették most selyemfiúnak vagy kicsit a cenzúrázatlanabb verzió felé haladva köcsögnek. Merthogy erről a kigombolt, blöki nyakából lenyúlt láncos képről nekem valamiért ez ugrik be. Hol van ez a régihez képest? És miért kellett ez?
Aztán amikor megláttam az eredeti képet már láttam miért, a megoldás ott virít a fölső sorban. “Armani Exchange presents”

Mit tudunk az Armani-ról? Sznob világmárka. Jó persze, elegáns, minőségi és az ember eljuthat odáig is, hogy megfogalmazza, hogy egy Armaniban méginkább embernek, felszabadultnak és a világ központjának érzi magát de remélem a blog olvasói nem haragszanak meg ha én ettől függetlenül is csak egyszerűen sznob világmárkának titulálom és nem áradozok ilyen témákban, hogy Armani, DKNY, Tom Tailor, pénz, pompa, csillogás….stb. Ezt meghagyom a Reb Hotel rovatba.
Szóval emberünk imázsa elég erőteljesen megváltozott az idők folyamán és ez sajna kívülről jött. (mire értem ezt: a főbb szóró, reklám és médiaanyagokon látszik leginkább… kisebb gigeken még látni valamit a régiből…persze én nem folytattam túl nagy tanulmányt ez ügyben mostanában)
Én őszintén bízom benne, hogy zeneileg ennél erősebb ráhatás nem fog bekövetkezni, mint eddig és nem lesz divat dj sem zeneileg, sem pedig ami a megjelenését és a körítést illeti ….vagy így már az?!? Róla mindig azt lehetett hallani, hogy “a srác a szomszédból”. Ez most hogy jön össze egy ilyen kis Armani tuninggal azt nem tudom.

Egyébként ez a pénz, pompa csillogás nem lenne új, nem tudom pontosan honnan jött most ez a trend de mi magyarok élen járunk jelenleg “büszkén” jelenthetem.
Sajnos kishazánkban mindig minden fokozottan mutatkozik meg, hiszen a parasztvakítás és a fejedelemsüketítés hazájában a legújabb divat az, hogy “Érezd magad különlegesnek” azért mert itt lehetsz…..befizetted a belépőt, csillog minden a giccs határát nem csak súrolva. Van itt egy csomó gazdag ember, megfizetett táncospicsák, most már érezd magad különlegesnek, hiszen te is itt vagy a több száz ember között aki azért jött el ma este, hogy a belépő megfizetése után, kisebb alkohol és egyéb szerek mámorában különlegesnek érezhesse magát a hétköznapok felett.

Itt most írtam egy nagyon hosszú szép szöveget ami a jelenlegi magyar trendet cifrázza, de úgy ítéltem meg egyrészt nem megy a témához, másrészt nem akarom megsérteni még jelképesen se a dj-t ezzel. A managementet meg nem ismerem annyira, hogy ilyennel sértegessem (már csak így virtuálisan) és még nem érték el azt a határt se ami már a “tumáccs” netovábbja. (vagyis ami már “olyan magyar” lenne

Persze erre az igazi régi motoros trance hívők már biztos húzzák a szájukat. Már már ott tartunk, hogy Armin-nál is több a show, mint a zene. De hát srácok ez van, nem kellett volna ilyen korán kezdenünk … vagy a másik lehetőség, hogy alkalmazkodunk ehhez, hogy ők már nem csak egyszerűen sztárok, hanem “A” sztárok.

Péntek – Leon Bolier buli a Tabuban

A BKV sztrájk kicsit közbeszólt a programnak, de egyik ismerős (nevezzük most csak Károlynak) volt olyan kedves és áttranszportált minket jómagához ahol mivel már többen voltunk spontán házibuli alakult ki.
Nagyjából éjféltől Tabu. Erősen látszódott, hogy BKV nuku. Bár a törzsközönség nem tűnik első ránézésre buszozós típusnak ha az ember ott jár de ezek szerint ők is BKV-val hozzák a rongyot. Én azt hittem mivel 11-00 körültől jártak már, meg 4-6os is járt, hogy legalább éjfél … 1 óra környékén lesz valami népáradat. És nem! Jöttek még páran persze, de valahogy elmaradt a mindent maga alá gyűrő tömeg. Ivo (a főszervező) elmondása szerint amikor elindult gyalog otthonról körúton kevesebben voltak mint hétköznap éjjel.
Szóval ez így sikerült. Nem volt rossz amit Leon játszott de valahogy ott és akkor nem jött át.

Szombat – Armin Only, Hollandia
(-ból live stream közvetítés )

Armin Only volt. Tudtam már előtte is csak azt nem, hogy lesz live stream, illetve sejthető volt de, hogy mindez video formában is….. azt nem gondoltam. Este 10 körül Inpynél kötöttem ki… merhogy eredetileg is oda indultam. Live stream belőve…..hajrá. Armin a 22 órás kezdéstől 3 órát játszott lefüggönyözött pultban, amit Atish a helyszínről tusolókabinnak vélt felismerni. Azt észrevettem, hogy Armin fülesének a kábele alul kontakthibás lehetett, mert mindig az alját nézte.

Koncepció erősen EOL-ra hajaz. Még a konferanszié is ugyanaz volt. Ő az az ember akit általában mindenki utál mert örökké beleuga…dumál a zenébe. Volt pár “élő live performansz” (c) amit a studiovokálkirálynők adtak elő és ami még említésre méltó amikor a Shah művészúr zongorázott. Amikor átrohant a szintihez, mert Armin elindította a nóta hupcihupcis verzióját már eléggé ilyen magyar feelingű hakni volt. Elszúrtuk! Sajnos ilyenkor eléggé kijön, hogy bár van hangja, csak nem tud hangosan énekelni vagy tud hangosan énekelni csak a szám végére picit hamiskás… jó ha a 4/4 stimmel.
Szóval összességében azért jó volt. Reggel 5-re hazaértem, kaja…1kor kelés mert mixet is kellene csinálni mára. Na arról majd a következő post szól.