A valóság és ami helyette van (pl pénzügyi tanácsadók)
2009. February. 12. 20:51
Írta Reb, ajánló, beszéljükmeg.hu, biznisz, grrr, program kategóriában.
Nem is tudom hol kezdjem igazából… de talán ott, hogy a már említett rádiós partnerek közül (akikkel egy ideje tárgyalunk) a mi témakörünket képviselő srác a megkeresés utáni első tényleges találkozás előtt rákérdezett, hogy úgy érzi negatívan állok a dologhoz és miért vagyok ilyen szkeptikus.
Ez van, kicsit szkeptikusan állok mindenhez, amíg meg nem ismerem a maga valójában. Ennyit bevezetésnek!
Minap írt rám iwiw-en (amit úgy havonta kb 1x nézek meg) pont ennek a srácnak egy ismerőse, hogy keresnének 2-3 embert mert portfólióbővítést készítenek elő egy cégnek, mindenféle marketing, piacbővítés meg egyéb projektekkel … stb. Hát mondom, itt van nem messze, 20-25 perc busszal nem távolság, megnézem mit akar. Ráadásul régen pont onnan olyan 10 percnyire laktunk … akkor már a környéket is meglesem milyen most. Szóval nem állok negatívan a dologhoz! Megbeszéltük az időpontot.
Odaérek, szokásos porta, bejárat és udvarban különböző épületek, 3-4 ember kint áll már. Na ez gyanús… de időközben fogytak (10 perccel korábban érkeztem) így mégis lehet, hogy nem előadást tartanak. Idő van, megcsörgetem a csajt, hogy fáradjon kifele. Állok, odajön Szoláriumkirálynő és kérdezi kire várok, mondom a nevét. (Ilyenkor persze az ember fokozottan nem mond ki mindent amit egyébként kimondana, viselkedik.)
Jön a visszakérdés, hogy engem hogy hívnak. (Mivan bazmeg? Hány embert csődítettél még ide erre az időpontra? Most beszéltünk 2 perce!) Mondom a nevem… innentől írom hogyan zajlott a párbeszéd:
- Szolikirálynő: Okés, akkor még várnom kell 2 úrra.
- Én:… Összefoglalnád nekem addig, hogy miről van szó röviden?
- Röviden? Nem tudom összefoglalni, mert amit mondani szeretnék az kb 1… 1 és egy negyed óra.
- MLM?
- Őőő… igen egyébként MLM.
- Jó akkor ne húzzuk az időt! Szia.
- Hát te tudod, szia.
Ennyi… aki nem tudja elmondani 5 percben (vagy ugyebár nem akarja) az a maradék időt felhőbaszásszerű marketingszövegek csattogtatásával tölti.
MLM egyébként a jól ismert Multi Level Marketing, vagyis mégjobban ismerten az, amikor piramist építenek eladói láncokból és az emberek szociális kapcsolati hálójára támaszkodva vezetik be vagy értékesítik a termékeket a piacon. Klasszikus példája az Amway kozmetikumok meg istentudja mik.
Úgyhogy ennyi volt, nem kértem a Szolikirálynő 1 órás (vélhetően lenyűgöző) alakításából és a marketingfelhőből amit le akarnak tolni ilyenkor az ember torkán… tudom… negatív vagyok. 
Őszintén szólvan én az ilyen továbbértékesítői foglalkozásokat szarba se nézem. Van ugye ez az MLM és a nagy kedvencem, nevezetesen a pénzügyi tanácsadói pozíció. Ezek a foglalkozások speciális embertípust kívánnak meg. Kell hozzá egy nagy adag szarrágói képesség mindenek felett. Továbbá, ami még fontos, hogy úgy adjunk elő mindent, mindennel kapcsolatban, hogy tökéletesen a vásárlás irányába tereljük a vevőt és érezze, hogy itt kéremszépen nem 10 szót kéne megérteni, hanem komoly szaktudás kell. Jamerhogy az ügyfélnek itt eladunk!
Most komolyan kérdezek mindenkit: Mennyire bízik meg egy olyan értékesítőben (vagy ugye “tanácsadóban”) akit azzal keresnek meg a beszervezés előtt, hogy keressen napi 1-2 óra ráfordítással pénzt és a díjazása az értékesítés árbevételének százalékában történik?
MLM sztorit hagyjuk, hiszen az én kedvencem (ahogy említettem is) a pénzügyi tanácsadói pozíció. Gyakorlatilag mostanában szerintem mindenki pénzügyi tanácsadó. Nem arra gondolok, hogy minden okos hozzáértő csattogtatja a “Most kell lekötni a bankban a pénzt!” kezdetű, egyébként hozzáértőknek faszságot hanem arra, hogy szinte mindenkit megkörnyékeznek ezek a “tanácsadói” cégek. És miért? Azért mert ez is jutalék alapon működik csak épp nincs piramisépítés.
Nem kell félreérteni, tényleg szükség van olyan emberekre, akik iránymutatást adnak a szakszavak és a legegzotikusabb kondíciókkal ellátott pénzügyi termékek világában. De ha megnézzük folyamatában: ez megintcsak banki-, biztosítói és egyéb pénzügyi intézmények termékeinek értékesítése olyan módszerrel, hogy az emberek szociális kapcsolatait használják fel rá.
És ez addig nem is rossz, amíg értéket állítanak elő (ugyebár a szolgáltatások is értéket jelenthetnek), de amikor a jól végzett munka az eladásokban manifesztálódik, ott a morális szempontok és az egyéni érdek nem feltétlenül esnek egybe.
És miért baj az, ha tegyük fel mégis rásóznak a pénzügyi cégek minden balekra mindenféle szart? (Mármint csak a baleknak lesz az.) Mert nem ért a termékhez, nem látja át esetlegesen (például mostani helyzetben) milyen szopóág lesz. Aztán az ügyfél meg csak nézi, hogy jaaa… szerződés felmondás pl 30.000 Ft az ügyfélnek. Megkötni olcsóbb volt. De hát akkor még szükségét is érezte és a szépen felöltözött fiatalemberek, lányok, fiúk olyan hivatalosan tudták előadni.
Nem szapulom itt tovább a rendszert! Végső gondolat az ebben a témakörben, hogy a tanácsadó tanácsadással foglalkozik. A szakértelmét és a tanácsadásra fordított idejét fizetik meg és nem azt, hogy egy terméket elad. Ezt a másik fajtát ügynöknek vagy eladónak hívjuk. Mennyivel snasszabb, mi?
Egyébként engem is próbáltak már “beszervezni” porszívóügynöknek. (Mi bent közgázos pénzügyes szentélyben csak így hívjuk a pénzügyi tanácsadókat.)
Mai napig hallom a faszi hangját, aki német akcentust imitálva adta elő nekem, hogy egy tizenxéve a piacon lévő német “phenzügyi tanaccsadó céeg” akar biztos megélhetést nyújtani, kiemelkedő bérezéssel, akár napi 1-2 órányi időráfordítással fiataloknak. Megnéztem a nevük alapján weboldalukat. Nagy felhőbaszásnak lehettünk szemtanúi ott is, csak éppen semmi funkció nem volt, viszont a marketing szövegek a helyükön voltak, más nem is volt szinte a honlapon. Valamint volt még az, hogy a nemtommilyen régiós vezetőt (aki egyébként mindenkiből lehet) mivel jutalmazták.
Ezek után nem értette a faszi, hogy én hogy mondhattam azt neki, hogy nem érdekel, amikor ők egy tizenxéve a piacon lévő német “phenzügyi tanccsadó céeg”.
Azóta csípőből küldöm el a get see-be a pénzügyi tanácsadó cégeseket … az MLM-esek …az szót se érdemel.
—
Just for the record! … még a storyhoz hozzá tartozik, hogy egy régi középsulis- és egyetemi évfolyamtársam egyik barátja ilyen pénzügyi tanácsadó lett, akivel én is jóba voltam. Ő vendéglátásban dolgozott (nem annyira vette komolyan, az amúgy se túl komoly főiskoláját) és így kezdésképpen sok embernek tudott tanácsot adni.
Egyszer megkérdeztem tőle komolyan, hogy mi a meglátása a dologról abban a tekintetben, hogy ő tulajdonképpen termékportfóliók szélesebb/szűkebb ismerete alapján értékesítést végez.
“Én ismerem a piacot!”
Hangzott a válasz eképp … én kérek elnézést. 
Néha találkozom vele futtában vagy trance bulikban (ritkábban) de ez a téma már ritkán kerül elő. Ő is tudja mi az én véleményem, meg én is tudom, hogy mit mondana erre.
—
Ja és a séta… bár apróbb változások történtek a régi lakhellyel kapcsolatban, de úgy egészében minden a régi. Az általános iskolát – amibe jártam – még nem rombolták le a diákok és egy picit el is mosolyodtam, amikor megláttam a régi felsős osztálytermünket, ahol is égett a lámpa…
Bejegyzések RSS Feed
Kommentek RSS Feed
DU Podcast (free mp3)
2009. February 12. 23:53 | Válasz erre
Én is megszívtam párszor, azóta így csoportosítom a “lehetőségeket”:
a) dolgozom és fizetik
b) dolgozom és talán majd fizetnek jutalékot
c) nekem kell fizetnem hogy beszállhassak, és talán majd fizetnek jutalékot
A b)-hez hozzátenném, hogy vannak jó lehetőségek részesedésért, főleg a web-ben (nem a weben!), viszont a jobb helyeken itt is adnak mellé (magas) fizut. Ezek inkább ilyen gig-ek, szóval szakmai ismerősökön keresztül lehet őket megtalálni, és ritkán vannak álláshirdetési site-okon. Ha vannak, akkor pedig nagyon konkrétan és specifikusan leírják hogy miről van szó.
A c)-t nem is minősítem. Volt egy időszak amikor gyorsan kellett munkát váltanom és beugrottam azoknak az állásközvetítőknek, akiknél fizetnem kellett, hogy megkapjam a munkák listáját… Utána se pénzem, se munkám. Akkor tanultam meg, hogy ha én dolgozom, nekem kell pénzt kapnom, nem nekem fizetnem
Az 5 percben elmondani dologgal teljesen egyetértek! Sőt, a legjobb ha 1 mondatban el tudják érthetően, pontosan, tisztán mondani, hogy miről is van szó. Ha az illető cég befektetőhöz megy, akkor amúgy is tudnia kell ezt, a munkatársak pedig jó ha tudják, hogy milyen cégnél dolgoznak…
Ezt a tanácsadó/ügynök dolgot jól helyretetted most nekem, szóval köszi
Tanulságos post! 
2009. February 13. 1:05 | Válasz erre
Csak egyetérteni tudok a véleményeddel. Adalékként hozzáfűzném, hogy több ilyen cég tanácsai is eljutottak hozzám mostanában és furcsa módon bármiről is volt szó, mindig ugyanaz a cégnév szerepelt végül a lap tetején. Köszönjük!
2009. February 13. 10:24 | Válasz erre
Kifelejtetted a Zeptert, ahol a szerencsétlen nyugdíjas emberkékre kell rásózni a többszázezer forintos lámpát egészséget ígérve.
Na ott aztán legalább akkora néphülyítés megy, mint az MLM “szemináriumokon”.
2009. February 14. 20:57 | Válasz erre
Na igen, ilyen MLM bigyóba egyszer engem is be akartak venni. “Csak napi pár óra, és máris többet keresel mint a szüleid.” Ahhha, köszi.
2009. February 15. 18:48 | Válasz erre
A speciális embertípus nagyon találó.
Engem is próbáltak számtalanszor beszervezni ilyenbe. Egyik alkalommal hallgatom a szokásos terjengős marketingszöveget, egyszercsak belekérdezek:
- Aha, szóval ez MLM?
- Nem, mert emögött van áru is.
Kösz, sokkal jobb.
Ezután mennem kellett.